Jacques Barzun: Hajnaltól alkonyig – A nyugati kultúra 500 éve
Egy nagy téma: a nyugati kultúra elmúlt ötszáz évének története „hajnaltól", azaz a Reneszánsztól „alkonyig", vagyis napjainkig, amikor ez a páratlan kultúra, úgy tetszik, véget ér.
Egy nagy elme: Jacques Barzun (1907–2012), francia születésű amerikai történész, a Columbia Egyetem professzora és egy évtizeden át dékánja, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia aranymedáljával kitüntetett kritikus, aki mintegy harminc könyvében páratlan tudással és tehetséggel térképezte fel az őt érdeklő szellemi és művészeti áramlatokat, s élete alkonyán – egy híján százesztendős már – megalkotta magnum opusát, amely a szakma és a nagyközönség részéről egyaránt lelkes fogadtatásra talált, s amelyről azt mondják, csakis ő lehetett képes megírni, avagy fordítva: arra született, hogy ezt a művet megírja.
Egy nagy könyv: summázat egy nagy korszak végén. „Remélem – írja Barzun –, hogy az elmúlt ötszáz év művészetének, tudományának, vallásának, bölcseletének és társadalmi gondolkodásának vázlatos és átfogó elemzésével sikerül bemutatnom, hogy a nyugati ember olyan eszmei és intézményi konstrukciót kínált a világnak, amilyen soha máskor vagy máshol nem jött létre. Ez a kultúra egy elképesztő sokféleség egységes együttese. A Nyugat a Föld ezer más tájáról összegereblyézett elemekből, eredetiségből és különbözőségekből megalkotott egy par excellence keverék civilizációt. A sokféleség és a számtalan konfliktus színes szőttese ugyanakkor igen karakterisztikus célok szolgálatában állt – ennyiben feltétlenül egységesnek nevezhető –, s e tervek és célkitűzések, eljutva lehetőségeik végső határaiig, most szembesülnek azzal, hogy a nagy játszma a végéhez közeledik. Ezt a véget jelzik a jelenleg egymásnak feszülő érvek és ellenérvek a nacionalizmus, az individualizmus, a művészet, a szigorú erkölcsök és a vallásos hit ügyében."
Ahhoz, hogy az előtte fekvő óriási területet bejárhassa, Barzun leleményes szerkezeti megoldásokhoz folyamodik: egy-egy adott korszakot átgondolva megkeresi benne a legvilágosabb mintázatot, s az eszerint sorba állított fejezeteket nála a négy, egymástól nagyjából száz-száz évnyire végbement forradalom – a vallási, a monarchikus, a liberális és a szociális – foglalja keretbe. Emellett kiválaszt néhány, a modem nyugati kultúrában vissza-visszatérő vezérmotívumot – ilyenek többek között a primitivizmus, az individualizmus, az emancipáció, az öntudat vagy „én-tudatosság", a specializáció, az absztrakció –, valamint beilleszt a szövegbe hat „Keresztmetszetet" – Londoni látkép 1715 körül, Weimari látkép 1790 körül stb. –, amelyek nem azt írják le, milyen volt egyik vagy másik város az adott időszakban, hanem hogy milyennek látszott onnan a világ. S mivel a történelem elsősorban konkrét és sajátos, nem pedig általános és elvont, természetesen találkozik az Olvasó sok-sok történelemformáló alak portréjával is, nem csupán a legismertebbekével, mint például Luther, Leonardo, Rabelais, Rubens, Giordano Bruno, Oliver Cromwell, Shakespeare, Bach vagy Mozart, hanem az ő sokszor névtelen vagy a feledés homályába merült elődeikével is.
Vallás, filozófia, irodalom, zene, képzőművészet, politika, a tudományos racionalizmus és a modem technológia kialakulása – Barzun mindezeken a területeken otthonosan mozog, s elbeszélésének szőttesét még elkülönített, lapszéli idézetekkel is gazdagítja, összességében olyan szellemi kalandot nyújtva az Olvasónak, amilyenre az ilyen avatott vezető nélkül aligha vállalkozhatott volna.
Jean Hanff Korelitz: A későn jövő
Lebilincselő regény három, egymástól kétségbeesetten szabadulni próbáló testvérről, és a családjuk széthullásáról a negyedik érkezése miatt.
A későn jövő a tehetős New York-i Oppenheimer család történetét meséli el a szülők, Salo és Johanna tragikus körülmények közötti megismerkedésétől a hármasikreik megszületéséig a gyerekcipőben járó mesterséges megtermékenyítés idején. A három testvér – Harrison, Lewyn és Sally – gyerekként semmiféle családi kötődést nem érez, és már alig várják, hogy a maguk külön útjait járhassák, miközben az apjuk egyre jobban eltávolodik tőlük, az anyjuk pedig egyre inkább kétségbeesik. Amikor a hármasikrek egyetemre mennek, az igazi magánnyal szembesülő anya úgy határoz, hogy szül egy negyedik gyereket is. Vajon a „későn jövő" milyen szerepet fog játszani ebben a szétzilált családban?
Lassan, tudatosan építkező, sokrétű regény A későn jövő, amely érinti a bánat és a bűntudat, a nemzedéki trauma, a kiváltságok és a rasszok, a hagyományok és a vallás, valamint a családi dinamika témáját. Mélyenszántó, szellemes családtörténet egy alapos karakterábrázolásairól, szakavatottan szőtt történeteiről és fordulatos cselekményeiről híres, elismert szerzőtől.
Hilary Mantel: Tükör és fény
„A Tudor-trilógia valószínűleg az elmúlt évtized legnagyobb teljesítménye a történelmi regények sorában" – The New York Times Book Review
„Remekmű… ugyanolyan izgalmas, lendületes, sötéten komikus és elképesztően intelligens, mint az első két kötet…" – The Guardian
"Van olyan jó, mint az első két könyv? Igen. Mestermű? Igen… Mantel valószínűleg egyedülálló a modern regényírók között abban, ahogy képes megeleveníteni a múltat, érzékletesen újrateremteni annak szépségeit és rémségeit… Sokrétű és hibátlan cselszövő, de elsősorban zseniális jellemábrázoló… – The Los Angeles Times
1536 májusában a szép Anne Boleyn életének egy francia hóhér bárdja vet véget. Alig hűlt még ki a teste, Cromwell már a győztesekkel reggelizik. A putney-i kovács fia a katolikusok elleni tavaszi vérfürdő után egyre nagyobb hatalomra és vagyonra tesz szert, miközben félelmetes uralkodója, VIII. Henrik a harmadik feleségével, Jane Seymourral rövidre szabott boldogságukban lubickol.Cromwell csakis az eszére és a tehetségére hagyatkozhat: nincs népes családja, amely támogatná, nincs magánhadserege. Bár az „eretnekek" lázadása, a külföldön szervezkedő hazaárulók, a fenyegető invázió miatt pattanásig feszült a helyzet, Cromwell szárnyaló képzelete már egy új országot lát: egész Anglia a lába előtt hever, eljött a megújulás és a vallási reformok ideje. Ám a szerencse forgandó – Cromwell ellenségei már áskálódnak a háttérben. A kérdés azonban továbbra is az: van-e biztosíték bárki számára a kegyetlen és szeszélyes Henrik környezetében.A türelmetlenül várt, és nyolc éven át készült Tükör és fény lezárja az önerőből korának egyik legfélelmetesebb és legbefolyásosabb emberévé váló Thomas Cromwell történetét. Az elhivatott és kiapadhatatlan energiával bíró Cromwell rendkívül összetett és egyben felejthetetlen személyiség: nagy formátumú politikus, férj és apa, olyan férfi, aki szembeszállt a korral, amelynek alakításában meghatározó szerepet játszott, és örökre beleírta magát Anglia történelmébe.
HILARY MANTELT két alkalommal jutalmazták az egyik legrangosabb irodalmi elismeréssel: 2009-ben a Tudor-trilógia első kötete, a Farkasbőrben, 2012-ben a második, a Holtaknak menete nyerte el a Man Booker-díjat. Ez utóbbi mű a Costa Irodalmi Díj kitüntetettje is. Az írónő nagy ívű munkái nemcsak a világhírt hozták el a számára, hanem immár visszavonhatatlanul bekerültek a történelmi regények klasszikusai közé.
Egy nagy téma: a nyugati kultúra elmúlt ötszáz évének története „hajnaltól", azaz a Reneszánsztól „alkonyig", vagyis napjainkig, amikor ez a páratlan kultúra, úgy tetszik, véget ér.
Egy nagy elme: Jacques Barzun (1907–2012), francia születésű amerikai történész, a Columbia Egyetem professzora és egy évtizeden át dékánja, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia aranymedáljával kitüntetett kritikus, aki mintegy harminc könyvében páratlan tudással és tehetséggel térképezte fel az őt érdeklő szellemi és művészeti áramlatokat, s élete alkonyán – egy híján százesztendős már – megalkotta magnum opusát, amely a szakma és a nagyközönség részéről egyaránt lelkes fogadtatásra talált, s amelyről azt mondják, csakis ő lehetett képes megírni, avagy fordítva: arra született, hogy ezt a művet megírja.
Egy nagy könyv: summázat egy nagy korszak végén. „Remélem – írja Barzun –, hogy az elmúlt ötszáz év művészetének, tudományának, vallásának, bölcseletének és társadalmi gondolkodásának vázlatos és átfogó elemzésével sikerül bemutatnom, hogy a nyugati ember olyan eszmei és intézményi konstrukciót kínált a világnak, amilyen soha máskor vagy máshol nem jött létre. Ez a kultúra egy elképesztő sokféleség egységes együttese. A Nyugat a Föld ezer más tájáról összegereblyézett elemekből, eredetiségből és különbözőségekből megalkotott egy par excellence keverék civilizációt. A sokféleség és a számtalan konfliktus színes szőttese ugyanakkor igen karakterisztikus célok szolgálatában állt – ennyiben feltétlenül egységesnek nevezhető –, s e tervek és célkitűzések, eljutva lehetőségeik végső határaiig, most szembesülnek azzal, hogy a nagy játszma a végéhez közeledik. Ezt a véget jelzik a jelenleg egymásnak feszülő érvek és ellenérvek a nacionalizmus, az individualizmus, a művészet, a szigorú erkölcsök és a vallásos hit ügyében."
Ahhoz, hogy az előtte fekvő óriási területet bejárhassa, Barzun leleményes szerkezeti megoldásokhoz folyamodik: egy-egy adott korszakot átgondolva megkeresi benne a legvilágosabb mintázatot, s az eszerint sorba állított fejezeteket nála a négy, egymástól nagyjából száz-száz évnyire végbement forradalom – a vallási, a monarchikus, a liberális és a szociális – foglalja keretbe. Emellett kiválaszt néhány, a modem nyugati kultúrában vissza-visszatérő vezérmotívumot – ilyenek többek között a primitivizmus, az individualizmus, az emancipáció, az öntudat vagy „én-tudatosság", a specializáció, az absztrakció –, valamint beilleszt a szövegbe hat „Keresztmetszetet" – Londoni látkép 1715 körül, Weimari látkép 1790 körül stb. –, amelyek nem azt írják le, milyen volt egyik vagy másik város az adott időszakban, hanem hogy milyennek látszott onnan a világ. S mivel a történelem elsősorban konkrét és sajátos, nem pedig általános és elvont, természetesen találkozik az Olvasó sok-sok történelemformáló alak portréjával is, nem csupán a legismertebbekével, mint például Luther, Leonardo, Rabelais, Rubens, Giordano Bruno, Oliver Cromwell, Shakespeare, Bach vagy Mozart, hanem az ő sokszor névtelen vagy a feledés homályába merült elődeikével is.
Vallás, filozófia, irodalom, zene, képzőművészet, politika, a tudományos racionalizmus és a modem technológia kialakulása – Barzun mindezeken a területeken otthonosan mozog, s elbeszélésének szőttesét még elkülönített, lapszéli idézetekkel is gazdagítja, összességében olyan szellemi kalandot nyújtva az Olvasónak, amilyenre az ilyen avatott vezető nélkül aligha vállalkozhatott volna.
Jean Hanff Korelitz: A későn jövő
Lebilincselő regény három, egymástól kétségbeesetten szabadulni próbáló testvérről, és a családjuk széthullásáról a negyedik érkezése miatt.
A későn jövő a tehetős New York-i Oppenheimer család történetét meséli el a szülők, Salo és Johanna tragikus körülmények közötti megismerkedésétől a hármasikreik megszületéséig a gyerekcipőben járó mesterséges megtermékenyítés idején. A három testvér – Harrison, Lewyn és Sally – gyerekként semmiféle családi kötődést nem érez, és már alig várják, hogy a maguk külön útjait járhassák, miközben az apjuk egyre jobban eltávolodik tőlük, az anyjuk pedig egyre inkább kétségbeesik. Amikor a hármasikrek egyetemre mennek, az igazi magánnyal szembesülő anya úgy határoz, hogy szül egy negyedik gyereket is. Vajon a „későn jövő" milyen szerepet fog játszani ebben a szétzilált családban?
Lassan, tudatosan építkező, sokrétű regény A későn jövő, amely érinti a bánat és a bűntudat, a nemzedéki trauma, a kiváltságok és a rasszok, a hagyományok és a vallás, valamint a családi dinamika témáját. Mélyenszántó, szellemes családtörténet egy alapos karakterábrázolásairól, szakavatottan szőtt történeteiről és fordulatos cselekményeiről híres, elismert szerzőtől.
Hilary Mantel: Tükör és fény
„A Tudor-trilógia valószínűleg az elmúlt évtized legnagyobb teljesítménye a történelmi regények sorában" – The New York Times Book Review
„Remekmű… ugyanolyan izgalmas, lendületes, sötéten komikus és elképesztően intelligens, mint az első két kötet…" – The Guardian
"Van olyan jó, mint az első két könyv? Igen. Mestermű? Igen… Mantel valószínűleg egyedülálló a modern regényírók között abban, ahogy képes megeleveníteni a múltat, érzékletesen újrateremteni annak szépségeit és rémségeit… Sokrétű és hibátlan cselszövő, de elsősorban zseniális jellemábrázoló… – The Los Angeles Times
1536 májusában a szép Anne Boleyn életének egy francia hóhér bárdja vet véget. Alig hűlt még ki a teste, Cromwell már a győztesekkel reggelizik. A putney-i kovács fia a katolikusok elleni tavaszi vérfürdő után egyre nagyobb hatalomra és vagyonra tesz szert, miközben félelmetes uralkodója, VIII. Henrik a harmadik feleségével, Jane Seymourral rövidre szabott boldogságukban lubickol.Cromwell csakis az eszére és a tehetségére hagyatkozhat: nincs népes családja, amely támogatná, nincs magánhadserege. Bár az „eretnekek" lázadása, a külföldön szervezkedő hazaárulók, a fenyegető invázió miatt pattanásig feszült a helyzet, Cromwell szárnyaló képzelete már egy új országot lát: egész Anglia a lába előtt hever, eljött a megújulás és a vallási reformok ideje. Ám a szerencse forgandó – Cromwell ellenségei már áskálódnak a háttérben. A kérdés azonban továbbra is az: van-e biztosíték bárki számára a kegyetlen és szeszélyes Henrik környezetében.A türelmetlenül várt, és nyolc éven át készült Tükör és fény lezárja az önerőből korának egyik legfélelmetesebb és legbefolyásosabb emberévé váló Thomas Cromwell történetét. Az elhivatott és kiapadhatatlan energiával bíró Cromwell rendkívül összetett és egyben felejthetetlen személyiség: nagy formátumú politikus, férj és apa, olyan férfi, aki szembeszállt a korral, amelynek alakításában meghatározó szerepet játszott, és örökre beleírta magát Anglia történelmébe.
HILARY MANTELT két alkalommal jutalmazták az egyik legrangosabb irodalmi elismeréssel: 2009-ben a Tudor-trilógia első kötete, a Farkasbőrben, 2012-ben a második, a Holtaknak menete nyerte el a Man Booker-díjat. Ez utóbbi mű a Costa Irodalmi Díj kitüntetettje is. Az írónő nagy ívű munkái nemcsak a világhírt hozták el a számára, hanem immár visszavonhatatlanul bekerültek a történelmi regények klasszikusai közé.
No comments:
Post a Comment