Douglas Murray: Háború a Nyugat ellen
A nyugati civilizáció támadás alatt áll. Az egész világot jobbá tévő vívmányait lekicsinylik vagy egyenesen letagadják, nagy történelmi alakjait sárba tiporják, művészeti alkotásait cenzúrázzák. A kíméletlen támadást ráadásul nem a nyugati értékekkel élesen szembenálló autoriter rezsimek indították, hanem azok, akik a legtöbbet profitálnak az alapvető nyugati értékekből: a szólásszabadságból, a törvény előtti egyenlőségből, a nemi és faji megkülönböztetés elutasításából.
Douglas Murray, a nagy hatású Európa furcsa halála és A tömegek tébolya szerzője új könyvében ezt a tömegpszichózist kutatja. Megmutatja, hogyan harapódzott el a nyugati világban az új faji őrület; hogyan próbálja a lassan vallássá váló identitáspolitika rasszizmus vádjával eltörölni a felvilágosodás meghatározó gondolkodóinak életművét, miközben fittyet hány Karl Marx antiszemitizmusára, és hogyan száműzik a nyugati művészek nagy alkotásait kulturális kisajátításra hivatkozva.
A Nyugaton zajló szellemi polgárháborúnak pedig szörnyű ára van. Világszerte diktatúrák sora vádolja kárörvendve rasszizmussal és elnyomással a nyugati országokat, miközben elmondhatatlan atrocitásokat követnek el saját állampolgáraikkal szemben, a koncentrációs táborokat építő és kényszerabortuszok millióit végrehajtó Kína pedig felvásárolja a nyugati elitet. Eközben senki sem teszi fel az alapvető kérdést: ha a Nyugat ennyire szörnyű hely, miért vágynak ide bevándorlók milliói?
A Háború a Nyugat ellen tűpontos elemzése napjaink veszélyes folyamatainak, egyben szenvedélyes kiállás a nyugati civilizáció értékei mellett.
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
„A lelkembe mart, darabokra szaggatott, és összetört." – Next On Reading List „Nem lehet letenni." – Avid Reader „Elképesztő könyv." – Nicki's Book Blog „Szívbe markoló és könnyfakasztó." – Tropical Girl Reads Németország, 1947 Különös eset kerül a Németországban szolgáló dr. Hoffman pszichiáter asztalára az úgynevezett nácitlanító bíróságon. Beidézik Franz Dahlert, egy korábbi auschwitzi őrt, és ő a legváratlanabb tanú kihallgatását kéri: Helenáét, aki a táborban az őrizetére bízott fogoly volt, majd később a felesége lett. Andrej Novák, egy újsütetű nácivadász, valamikori auschwitzi rab a vádlott nevét felismerve Dahler bűneinek teljes feltárását követeli, azt állítva, hogy a férfi SS-őrként nemcsak zaklatta Helenát, de most arra használja, hogy megússza a felelősségre vonást. Helena tipikus áldozatnak tűnik: csendes, elnyomott, látszólag tökéletesen a férjétől függ, inkább a vád tanúja lehetne, mint a védelemé. Mikor elkezdi a vallomástételt, dr. Hoffman egyre inkább összezavarodik az előtte kibontakozó kép láttán: egy elkövető, aki állítólag megmentő, és a vádló mint bűnös. Ahogy Hoffman egyre jobban megismeri a szereplőket, kérdésessé válik, hogy épp a legelképzelhetetlenebb szerelmi történetet hallja-e, vagy Helena valami újszerű, névtelen pszichiátriai betegségben szenved, és ez befolyásolja abban, ahogy a múlt történéseit látja. Ellie Midwood USA Today bestsellerszerző és díjnyertes újságíró részben igaz történeten alapuló, pszichológiai kérdéseket boncolgató, izgalmas regénye Auschwitz borzalmaiba és a háború utáni Németország mindennapjaiba enged betekintést, miközben folyamatos találgatásra késztet, hogy vajon mi mozgathatja az egyik vagy a másik felet.
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? Az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regényét 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert.
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből
1944. október 15. a magyar történelem egyik legdrámaibb napja. Százezrek sorsát döntően befolyásolta, miközben második világháború további alakulását is meghatározta. Ezen a napon tett kísérletet a háborúból való kiugrásra Horthy Miklós és kormánya.
De mi állt a kiugrási kísérlet hátterében? Min múlott a fegyverletétel sorsa, és kik voltak a felelősek a kudarcáért? Ungváry Krisztián felkavaró részletességgel, óráról órára mutatja be a megelőző napok, hetek eseményeit és az aznap történteket. Írásával azonban nem csupán az események és a szereplők minden részletre kiterjedő bemutatása a célja. Egyedülálló történetírásra vállalkozik, a múltbeli események feltárásán keresztül ugyanis a döntési lehetőségeket is vizsgálja. A kiugrás történetén túl így a lehetséges alternatívákat is megismerjük a kötetből, ami nagyban hozzájárulhat a magyar emlékezetpolitika formálásához, miközben azt is megértjük, miért is volt világpolitikai jelentőségük a korabeli történéseknek.
A bőséges szakirodalom ellenére úgy gondolom, hogy több ok is van, ami miatt szükséges újra feldolgozni a kiugrás történetét. A legfontosabb ennek a munkának a korábbiaktól teljesen eltérő fókusza: nemcsak a kiugrás történetét kívánja bemutatni, hanem az alternatívák kérdésére is fókuszál. A történetírás nem tárta fel teljes körben, hogy az ügy résztvevői közül ki miről tudhatott és miről nem. Ugyanígy vizsgálatot érdemel az a kérdés is, amely a kortársak egy részének is szorongást okozott, nevezetesen az, hogy a megtörtént eseményeknek nagyon is voltak alternatíváik, és az események irányítóinak felelőssége a rossz döntéseikért megkerülhetetlen. (…)
A kiugrás kapcsán talán az „árulás" a leggyakrabban felmerülő kifejezés. Nem véletlenül, hiszen az ügy szereplői utólag kölcsönösen egymást okolták az akció sikertelenségéért, és ehhez sokszor bűnbakokat is kerestek. Ehhez képest viszont még a lelkes szélsőjobboldali katonatisztek közül is többen szükségesnek tartották Horthyt biztosítani arról, hogy ők egyáltalán nem árulták el kormányzójukat, hanem csupán a parancsait teljesítették. Csakugyan, a kérdéses szövegek alaposabb tanulmányozása azzal a meghökkentő tapasztalattal is jár, hogy Horthy október 15-i kiáltványa, Vörös János hadparancsa, majd Horthy október 16-i lemondónyilatkozata között komoly logikai kapcsolat állapítható meg. Egyáltalán nem abszurd tehát az az interpretáció, amely szerint a kiugrás bukása valójában nem „a vezérkar árulása" miatt történt. Ennek a kötetnek célja az is, hogy bemutassa, milyen döntések vezettek a magyar történelem egyik legnagyobb hatású katasztrófájához.
Romsics Ignác: Trianon másodszor – Az 1947-es párizsi békeszerződés
A trianoni békeszerződés területi előírásainak visszaállítása nem volt eleve elrendelt szükségszerűség. Abban, hogy az 1946-os párizsi békekonferencián végül mégis ez a döntés született, több tényező játszott közre. Meghatározó szerepe - az első világháború utáni helyzethez hasonlóan - ebben is a győztes nagyhatalmaknak volt. Az ő döntésüket viszont nemcsak saját elveik és érdekeik, hanem Magyarország és riválisainak második világháborús szereplése, valamint a háború utáni diplomáciájuk is jelentősen befolyásolta." A második világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt magyar békeszerződés egyetlen apró eltéréssel visszaállította Magyarország 1938 előtti, a trianoni békeszerződésben megállapított határait. Életműsorozatának újabb kötetében Romsics Ignác ezt a második világháború alatt kezdődött és 1947-re befejeződött döntéshozatali folyamatot, a párizsi békekonferencia előzményeit és döntéseit, a magyar delegáció működését és a különböző bizottságok vitáit rekonstruálja a rendelkezésre álló magyar és külföldi szakirodalom felhasználásával, valamint új forráscsoportok bevonásával. A kötet a korábban Az 1947-es párizsi békeszerződés címmel megjelent könyv újrakiadása.
Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum
Az utolsó Ambrózyd A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető. Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye. Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség! Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel! Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.
A nyugati civilizáció támadás alatt áll. Az egész világot jobbá tévő vívmányait lekicsinylik vagy egyenesen letagadják, nagy történelmi alakjait sárba tiporják, művészeti alkotásait cenzúrázzák. A kíméletlen támadást ráadásul nem a nyugati értékekkel élesen szembenálló autoriter rezsimek indították, hanem azok, akik a legtöbbet profitálnak az alapvető nyugati értékekből: a szólásszabadságból, a törvény előtti egyenlőségből, a nemi és faji megkülönböztetés elutasításából.
Douglas Murray, a nagy hatású Európa furcsa halála és A tömegek tébolya szerzője új könyvében ezt a tömegpszichózist kutatja. Megmutatja, hogyan harapódzott el a nyugati világban az új faji őrület; hogyan próbálja a lassan vallássá váló identitáspolitika rasszizmus vádjával eltörölni a felvilágosodás meghatározó gondolkodóinak életművét, miközben fittyet hány Karl Marx antiszemitizmusára, és hogyan száműzik a nyugati művészek nagy alkotásait kulturális kisajátításra hivatkozva.
A Nyugaton zajló szellemi polgárháborúnak pedig szörnyű ára van. Világszerte diktatúrák sora vádolja kárörvendve rasszizmussal és elnyomással a nyugati országokat, miközben elmondhatatlan atrocitásokat követnek el saját állampolgáraikkal szemben, a koncentrációs táborokat építő és kényszerabortuszok millióit végrehajtó Kína pedig felvásárolja a nyugati elitet. Eközben senki sem teszi fel az alapvető kérdést: ha a Nyugat ennyire szörnyű hely, miért vágynak ide bevándorlók milliói?
A Háború a Nyugat ellen tűpontos elemzése napjaink veszélyes folyamatainak, egyben szenvedélyes kiállás a nyugati civilizáció értékei mellett.
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
„A lelkembe mart, darabokra szaggatott, és összetört." – Next On Reading List „Nem lehet letenni." – Avid Reader „Elképesztő könyv." – Nicki's Book Blog „Szívbe markoló és könnyfakasztó." – Tropical Girl Reads Németország, 1947 Különös eset kerül a Németországban szolgáló dr. Hoffman pszichiáter asztalára az úgynevezett nácitlanító bíróságon. Beidézik Franz Dahlert, egy korábbi auschwitzi őrt, és ő a legváratlanabb tanú kihallgatását kéri: Helenáét, aki a táborban az őrizetére bízott fogoly volt, majd később a felesége lett. Andrej Novák, egy újsütetű nácivadász, valamikori auschwitzi rab a vádlott nevét felismerve Dahler bűneinek teljes feltárását követeli, azt állítva, hogy a férfi SS-őrként nemcsak zaklatta Helenát, de most arra használja, hogy megússza a felelősségre vonást. Helena tipikus áldozatnak tűnik: csendes, elnyomott, látszólag tökéletesen a férjétől függ, inkább a vád tanúja lehetne, mint a védelemé. Mikor elkezdi a vallomástételt, dr. Hoffman egyre inkább összezavarodik az előtte kibontakozó kép láttán: egy elkövető, aki állítólag megmentő, és a vádló mint bűnös. Ahogy Hoffman egyre jobban megismeri a szereplőket, kérdésessé válik, hogy épp a legelképzelhetetlenebb szerelmi történetet hallja-e, vagy Helena valami újszerű, névtelen pszichiátriai betegségben szenved, és ez befolyásolja abban, ahogy a múlt történéseit látja. Ellie Midwood USA Today bestsellerszerző és díjnyertes újságíró részben igaz történeten alapuló, pszichológiai kérdéseket boncolgató, izgalmas regénye Auschwitz borzalmaiba és a háború utáni Németország mindennapjaiba enged betekintést, miközben folyamatos találgatásra késztet, hogy vajon mi mozgathatja az egyik vagy a másik felet.
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? Az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regényét 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert.
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből
1944. október 15. a magyar történelem egyik legdrámaibb napja. Százezrek sorsát döntően befolyásolta, miközben második világháború további alakulását is meghatározta. Ezen a napon tett kísérletet a háborúból való kiugrásra Horthy Miklós és kormánya.
De mi állt a kiugrási kísérlet hátterében? Min múlott a fegyverletétel sorsa, és kik voltak a felelősek a kudarcáért? Ungváry Krisztián felkavaró részletességgel, óráról órára mutatja be a megelőző napok, hetek eseményeit és az aznap történteket. Írásával azonban nem csupán az események és a szereplők minden részletre kiterjedő bemutatása a célja. Egyedülálló történetírásra vállalkozik, a múltbeli események feltárásán keresztül ugyanis a döntési lehetőségeket is vizsgálja. A kiugrás történetén túl így a lehetséges alternatívákat is megismerjük a kötetből, ami nagyban hozzájárulhat a magyar emlékezetpolitika formálásához, miközben azt is megértjük, miért is volt világpolitikai jelentőségük a korabeli történéseknek.
A bőséges szakirodalom ellenére úgy gondolom, hogy több ok is van, ami miatt szükséges újra feldolgozni a kiugrás történetét. A legfontosabb ennek a munkának a korábbiaktól teljesen eltérő fókusza: nemcsak a kiugrás történetét kívánja bemutatni, hanem az alternatívák kérdésére is fókuszál. A történetírás nem tárta fel teljes körben, hogy az ügy résztvevői közül ki miről tudhatott és miről nem. Ugyanígy vizsgálatot érdemel az a kérdés is, amely a kortársak egy részének is szorongást okozott, nevezetesen az, hogy a megtörtént eseményeknek nagyon is voltak alternatíváik, és az események irányítóinak felelőssége a rossz döntéseikért megkerülhetetlen. (…)
A kiugrás kapcsán talán az „árulás" a leggyakrabban felmerülő kifejezés. Nem véletlenül, hiszen az ügy szereplői utólag kölcsönösen egymást okolták az akció sikertelenségéért, és ehhez sokszor bűnbakokat is kerestek. Ehhez képest viszont még a lelkes szélsőjobboldali katonatisztek közül is többen szükségesnek tartották Horthyt biztosítani arról, hogy ők egyáltalán nem árulták el kormányzójukat, hanem csupán a parancsait teljesítették. Csakugyan, a kérdéses szövegek alaposabb tanulmányozása azzal a meghökkentő tapasztalattal is jár, hogy Horthy október 15-i kiáltványa, Vörös János hadparancsa, majd Horthy október 16-i lemondónyilatkozata között komoly logikai kapcsolat állapítható meg. Egyáltalán nem abszurd tehát az az interpretáció, amely szerint a kiugrás bukása valójában nem „a vezérkar árulása" miatt történt. Ennek a kötetnek célja az is, hogy bemutassa, milyen döntések vezettek a magyar történelem egyik legnagyobb hatású katasztrófájához.
Romsics Ignác: Trianon másodszor – Az 1947-es párizsi békeszerződés
A trianoni békeszerződés területi előírásainak visszaállítása nem volt eleve elrendelt szükségszerűség. Abban, hogy az 1946-os párizsi békekonferencián végül mégis ez a döntés született, több tényező játszott közre. Meghatározó szerepe - az első világháború utáni helyzethez hasonlóan - ebben is a győztes nagyhatalmaknak volt. Az ő döntésüket viszont nemcsak saját elveik és érdekeik, hanem Magyarország és riválisainak második világháborús szereplése, valamint a háború utáni diplomáciájuk is jelentősen befolyásolta." A második világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt magyar békeszerződés egyetlen apró eltéréssel visszaállította Magyarország 1938 előtti, a trianoni békeszerződésben megállapított határait. Életműsorozatának újabb kötetében Romsics Ignác ezt a második világháború alatt kezdődött és 1947-re befejeződött döntéshozatali folyamatot, a párizsi békekonferencia előzményeit és döntéseit, a magyar delegáció működését és a különböző bizottságok vitáit rekonstruálja a rendelkezésre álló magyar és külföldi szakirodalom felhasználásával, valamint új forráscsoportok bevonásával. A kötet a korábban Az 1947-es párizsi békeszerződés címmel megjelent könyv újrakiadása.
Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum
Az utolsó Ambrózyd A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető. Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye. Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség! Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel! Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.
