Arthur Koestler: A föld söpredéke
A kalandos életű szerző a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán tudósította a londoni News Cronicle-t, emiatt a francóisták halálra ítélték. Négy hónapot töltött a siralomházban (erről az időszakról önálló kötetet írt Párbeszéd a halállal címmel), majd angol közbelépésre kiszabadult, s átjutott Franciaországba. Két évvel később, az összeomlás szélén álló francia adminisztráció azonban mint megbízhatatlan baloldali idegent letartóztatta, s hónapokat töltött a hírhedt internálótáborban, Le Vernet-ben, ahonnan ismét csak angol segítséggel kiszabadulva jelentkezett az idegenlégióba, hogy elkerülje az újabb letartóztatást… Ezeknek a franciaországi hónapoknak az élménybeszámolóját tartalmazza ez a páratlanul izgalmas dokumentumregény.
Peter Mohlin: Deformáció
Két testvér, Alicia és Stella közösen hozott létre egy igen sikeres társkereső oldalt, amivel nemcsak vetélytársakat, de ellenségeket is szép számmal szereztek maguknak. Mivel Alicia arca gyerekkorában csúnyán megsérült, nem szívesen szerepel a nyilvánosság előtt, és a babérokat mindig gyönyörű nővére aratja le. Egy nap azonban holtan találják Stellát, ami a feje tetejére állítja Alicia életét. Főleg, mivel attól tart, hogy ő lesz a gyilkos következő áldozata. Okkal. Az ügyben az egykori FBI-ügynök, John Adderley nyomoz, aki a tanúvédelmi program keretében települt az USA-ból Svédországba, ám a régi élete az óceánnak ezen a partján is kísérti. Feltett szándéka, hogy végérvényesen leszámol a múlttal, és ebben a gyilkossági ügyben meglátja a soha vissza nem térő alkalmat, hogy örökre eltűnjön az őt üldöző nigériai drogkartell szeme elől. Sem Alicia, sem John nem riad vissza attól, hogy erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hozzon az életben maradás érdekében. Vajon sikerül menteniük a bőrüket akár más élete árán is? A John Adderley-sorozat második része.
Henriette Fée: Lélekharang
Lélekharang (részlet) „Ma még a szívemben az otthonod. Itt érezlek legbelül, és itt vigyázok rád. Nem sürgetem az időt. Rábíztam magam, hogy érlelje ki bennem a változást. Tudod, a keserűség legmélyebb pontján a lelkem úgy lüktetett, kongott legbelül, mint a harangok zúgása. Éles, hasító hangon figyelmeztetett, hogy ébrednem kell! Eltompította a külvilág zaját. Minden egyes dobbanással azt üzente, hogy szabadulnom kell a fájdalom fogságából. Amikor újra és újra megszólalt ez a lelkemben pulzáló lélekharang, tudtam, hogy mielőbb meg kell találnom az Isten kegyelmén keresztül a nyugalmam, a békém, a boldogságom, a jobb életem útját. Hosszú volt az út. Hosszú és nehéz. Amit időről időre átjárt ez a lelket szorító lüktetés. Ezt a fájdalmat melletted tanultam, ettől változtam és lettem egy új ember, egy egész más Sophie Jobert, mint aki valaha volt. Megtanultam, hogy mennyi mindenben tévedtem: abban, amit gondoltam az emberekről, a kimondott szavakról, tettekről és érzésekről. Az elmúlt években sokszor néztem úgy a történetünket, mintha a saját filmem látnám, amiben én vagyok a főszereplő. Ma is olyan, mintha újranézném, de már másként, mert más a filmem valósága. Idővel megértettem, hogy a fájdalom és a nehézségek ellenére egyedül csak a küzdelmeink a fontosak! Azok a pillanatok, amikor minden nappal egyre erősebb és erősebb lettem." (Sophie Jobert) Hogyan álljunk talpra? Hogyan szabaduljunk az érzelmi megkötözöttségeinktől? Mennyire vagyunk képesek változni? Felismerjük–e a tévedéseinket? Hogyan engedjük el jól azt, akit valaha szerettünk? A valóságot látjuk ezek után? El tudunk jutni a megbocsátásig? Hogyan találunk újra önmagunkra? Sophie Jobert története ezekre a kérdésekre is megadja a választ az olvasónak. Hiszem, hogy az életünk megpróbáltatásai ellenére, a szereteté a végső győzelem. Bátran higgyenek Önök is ebben; hiszen a minden félelmet megszüntető szeretet, maga Jézus Krisztus, az Örökkévalónak Fia! Akinek az oltalmában meggyógyul a sebzett szív és teljessé válik az élet.
Paul Hut: Aztlán
Ő már biztonságos távolból, a kunyhók mellől nézte végig, amint Thea meztelenül az erdőbe, Peti pedig, a lány ruhájával a portálba veti be magát, és most nagyon nem örült neki, hogy nem maradt ott mellettük. - Mit csinálsz öcskös? - mormolta ijedten maga elé.Tenni azonban semmit nem tehetett érte.Egyszerűen túl messze volt tőlük... És csak végignézhette amint az öt fenevad, meg a három, egyértelműen azték pap, alig egy-két pillanatnyi habozás után bemasírozik az átjáróba...A lányt vagy nem látták, vagy nem hitték el, hogy ő maradt itt.És most már tudta mi volt Péter célja.Ami végtére is sikerült neki. 'Hát akkor nekem kell a gondodat viselnem hercegnő' - csalt szomorkás mosolyt az arcára a hervasztó gondolat. Nem tehetett róla, de végtelenül elszomorította Peti távozása. Valahogy úgy érezte magát nélküle, mint Batman Robin nélkül. Ugyan szuperhős volt még így is, de már nem ért annyit.
A kalandos életű szerző a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán tudósította a londoni News Cronicle-t, emiatt a francóisták halálra ítélték. Négy hónapot töltött a siralomházban (erről az időszakról önálló kötetet írt Párbeszéd a halállal címmel), majd angol közbelépésre kiszabadult, s átjutott Franciaországba. Két évvel később, az összeomlás szélén álló francia adminisztráció azonban mint megbízhatatlan baloldali idegent letartóztatta, s hónapokat töltött a hírhedt internálótáborban, Le Vernet-ben, ahonnan ismét csak angol segítséggel kiszabadulva jelentkezett az idegenlégióba, hogy elkerülje az újabb letartóztatást… Ezeknek a franciaországi hónapoknak az élménybeszámolóját tartalmazza ez a páratlanul izgalmas dokumentumregény.
Peter Mohlin: Deformáció
Két testvér, Alicia és Stella közösen hozott létre egy igen sikeres társkereső oldalt, amivel nemcsak vetélytársakat, de ellenségeket is szép számmal szereztek maguknak. Mivel Alicia arca gyerekkorában csúnyán megsérült, nem szívesen szerepel a nyilvánosság előtt, és a babérokat mindig gyönyörű nővére aratja le. Egy nap azonban holtan találják Stellát, ami a feje tetejére állítja Alicia életét. Főleg, mivel attól tart, hogy ő lesz a gyilkos következő áldozata. Okkal. Az ügyben az egykori FBI-ügynök, John Adderley nyomoz, aki a tanúvédelmi program keretében települt az USA-ból Svédországba, ám a régi élete az óceánnak ezen a partján is kísérti. Feltett szándéka, hogy végérvényesen leszámol a múlttal, és ebben a gyilkossági ügyben meglátja a soha vissza nem térő alkalmat, hogy örökre eltűnjön az őt üldöző nigériai drogkartell szeme elől. Sem Alicia, sem John nem riad vissza attól, hogy erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hozzon az életben maradás érdekében. Vajon sikerül menteniük a bőrüket akár más élete árán is? A John Adderley-sorozat második része.
Henriette Fée: Lélekharang
Lélekharang (részlet) „Ma még a szívemben az otthonod. Itt érezlek legbelül, és itt vigyázok rád. Nem sürgetem az időt. Rábíztam magam, hogy érlelje ki bennem a változást. Tudod, a keserűség legmélyebb pontján a lelkem úgy lüktetett, kongott legbelül, mint a harangok zúgása. Éles, hasító hangon figyelmeztetett, hogy ébrednem kell! Eltompította a külvilág zaját. Minden egyes dobbanással azt üzente, hogy szabadulnom kell a fájdalom fogságából. Amikor újra és újra megszólalt ez a lelkemben pulzáló lélekharang, tudtam, hogy mielőbb meg kell találnom az Isten kegyelmén keresztül a nyugalmam, a békém, a boldogságom, a jobb életem útját. Hosszú volt az út. Hosszú és nehéz. Amit időről időre átjárt ez a lelket szorító lüktetés. Ezt a fájdalmat melletted tanultam, ettől változtam és lettem egy új ember, egy egész más Sophie Jobert, mint aki valaha volt. Megtanultam, hogy mennyi mindenben tévedtem: abban, amit gondoltam az emberekről, a kimondott szavakról, tettekről és érzésekről. Az elmúlt években sokszor néztem úgy a történetünket, mintha a saját filmem látnám, amiben én vagyok a főszereplő. Ma is olyan, mintha újranézném, de már másként, mert más a filmem valósága. Idővel megértettem, hogy a fájdalom és a nehézségek ellenére egyedül csak a küzdelmeink a fontosak! Azok a pillanatok, amikor minden nappal egyre erősebb és erősebb lettem." (Sophie Jobert) Hogyan álljunk talpra? Hogyan szabaduljunk az érzelmi megkötözöttségeinktől? Mennyire vagyunk képesek változni? Felismerjük–e a tévedéseinket? Hogyan engedjük el jól azt, akit valaha szerettünk? A valóságot látjuk ezek után? El tudunk jutni a megbocsátásig? Hogyan találunk újra önmagunkra? Sophie Jobert története ezekre a kérdésekre is megadja a választ az olvasónak. Hiszem, hogy az életünk megpróbáltatásai ellenére, a szereteté a végső győzelem. Bátran higgyenek Önök is ebben; hiszen a minden félelmet megszüntető szeretet, maga Jézus Krisztus, az Örökkévalónak Fia! Akinek az oltalmában meggyógyul a sebzett szív és teljessé válik az élet.
Paul Hut: Aztlán
Ő már biztonságos távolból, a kunyhók mellől nézte végig, amint Thea meztelenül az erdőbe, Peti pedig, a lány ruhájával a portálba veti be magát, és most nagyon nem örült neki, hogy nem maradt ott mellettük. - Mit csinálsz öcskös? - mormolta ijedten maga elé.Tenni azonban semmit nem tehetett érte.Egyszerűen túl messze volt tőlük... És csak végignézhette amint az öt fenevad, meg a három, egyértelműen azték pap, alig egy-két pillanatnyi habozás után bemasírozik az átjáróba...A lányt vagy nem látták, vagy nem hitték el, hogy ő maradt itt.És most már tudta mi volt Péter célja.Ami végtére is sikerült neki. 'Hát akkor nekem kell a gondodat viselnem hercegnő' - csalt szomorkás mosolyt az arcára a hervasztó gondolat. Nem tehetett róla, de végtelenül elszomorította Peti távozása. Valahogy úgy érezte magát nélküle, mint Batman Robin nélkül. Ugyan szuperhős volt még így is, de már nem ért annyit.
No comments:
Post a Comment