Vay Blanka: Saját ketrec
A Saját ketrec őszinte, bátor, kíméletlen és vicces könyv önmagunk megismeréséről, az elfogadásról és az újjászületésről, arról, hogy mind boldogan akarunk élni. „Nem tudok mást, jobbat, mélyebbet, radikálisabbat, politikusabbat és kevésbé politikusabbat mondani, mint hogy legyünk kedvesek egymással, és senki ne baszogasson senkit. Tényleg. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak."
Vay Blankának egyetlen rövid, eldöntendő kérdést kellett megválaszolnia 2015 karácsonya előtt, de az egész élete múlt rajta. Pontosabban két élet. Egy korábbi és egy új. A válasz viszont árvízként sodorta el a régit. A Saját ketrec ennek a válasznak a története. Hogy miért dönt úgy egy harminchat éves, házas férfi, hogy feladja kényelmes, privilegizált társadalmi státuszát, és a továbbiakban nőként azonosítja magát, és választja inkább önmagát és az életet.
És közben nagyon sok mindenről mesél ez a kötet: nőkről, férfiakról, férfias nőkről és nőies férfiakról, családról, igazi barátokról, sorstársakról, magányról, feladásról, kudarcokról és kitartásról, álmok megvalósításáról és megvalósulásáról, a test átalakulásáról és egy új megismeréséről, férfiak pillantásairól, nők mosolyáról, zsebes nadrágokról és harisnyákról, első táncokról és első randikról, az ölelés intimitásáról, és mindeközben sokat beszél a nemi szerepekről, a társadalmi elvárásokról, a politikáról, a jogokról, Berlinről, a kisoroszi szigetcsúcsról és a jelenkor Magyarországáról. Ismeretlenül is ismerős történetek ezek.
Oleg Navalnij: Három és fél
Oleg és Alekszej Navalnijt a bíróság 2014 decemberében ítélte el sikkasztás vádjával. Alekszej három és fél évet kapott feltételesen, Olegre három és fél év munkatáborban letöltendő büntetést szabtak ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ítéletet megalapozatlannak találta, ám Oleg leülte a teljes büntetést – 1278 napot. Könyvének nagy részét a munkatáborban írta, részletes illusztrációkkal látva el fanyar humorú beszámolóját. Mi a különbség a vörös és a fekete zóna között? Mire valók a börtönben a lepedők és a törölközők? Mi az a SZUSZ, a BUR vagy az AUJE? Hová tanácsos ellenőrzéskor elrejteni a SIM-kártyát? Miért lett Csubakkából elítélt? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk – de mindezeken túl a könyv arról is szól, hogyan őrizzük meg józan eszünket komoly kihívásokkal teli helyzetekben.
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Glasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezártak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszültségekkel terhelt világába születik, a külvárosok és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvasággal és alkoholizmussal teli valóságába. Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal, kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet méltósága előtt.
Karl Ove Knausgård: Ősz – Évszakok
Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ. Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot. Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát. A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez. Miről szól? Egy norvég családapa leveleket, és személyes enciklopédia-bejegyzéseket ír hamarosan megszülető negyedik gyermekének, Annénak, hogy megmutassa neki, milyen különös hely is a világ. Mesél neki egy rakás hétköznapi tárgyról, jelenségről, élőlényről és érzésről, amelyekről, ha kicsit közelebbről vizsgáljuk őket, kiderül, hogy nem is olyan hétköznapiak, mint gondoltuk. Mikor és hol játszódik? 2013-ban a svédországi Glemmingebróban, és néhány flashback erejéig Karl Ove Knausgård norvégiai gyerekkorában. Kinek ajánljuk? Azoknak, akik kíváncsik rá, hogy mit kell tudnia egy kislánynak a medúzákról, az autókról, az arcokról, a dagerrotípiáról vagy épp a fájdalomról. Apáknak, leendő apáknak, és mindenkinek, akinek tette már fel kisgyerek a kérdést: ez mi? és miért? Miért olvasd el? Mert kiderül belőle, hogy milyen lenne a világ KOK-filterrel, és újabb rétegeket ad a Harcom-sorozatban megismert norvég családapa karakteréhez.
A Saját ketrec őszinte, bátor, kíméletlen és vicces könyv önmagunk megismeréséről, az elfogadásról és az újjászületésről, arról, hogy mind boldogan akarunk élni. „Nem tudok mást, jobbat, mélyebbet, radikálisabbat, politikusabbat és kevésbé politikusabbat mondani, mint hogy legyünk kedvesek egymással, és senki ne baszogasson senkit. Tényleg. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak."
Vay Blankának egyetlen rövid, eldöntendő kérdést kellett megválaszolnia 2015 karácsonya előtt, de az egész élete múlt rajta. Pontosabban két élet. Egy korábbi és egy új. A válasz viszont árvízként sodorta el a régit. A Saját ketrec ennek a válasznak a története. Hogy miért dönt úgy egy harminchat éves, házas férfi, hogy feladja kényelmes, privilegizált társadalmi státuszát, és a továbbiakban nőként azonosítja magát, és választja inkább önmagát és az életet.
És közben nagyon sok mindenről mesél ez a kötet: nőkről, férfiakról, férfias nőkről és nőies férfiakról, családról, igazi barátokról, sorstársakról, magányról, feladásról, kudarcokról és kitartásról, álmok megvalósításáról és megvalósulásáról, a test átalakulásáról és egy új megismeréséről, férfiak pillantásairól, nők mosolyáról, zsebes nadrágokról és harisnyákról, első táncokról és első randikról, az ölelés intimitásáról, és mindeközben sokat beszél a nemi szerepekről, a társadalmi elvárásokról, a politikáról, a jogokról, Berlinről, a kisoroszi szigetcsúcsról és a jelenkor Magyarországáról. Ismeretlenül is ismerős történetek ezek.
Oleg Navalnij: Három és fél
Oleg és Alekszej Navalnijt a bíróság 2014 decemberében ítélte el sikkasztás vádjával. Alekszej három és fél évet kapott feltételesen, Olegre három és fél év munkatáborban letöltendő büntetést szabtak ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ítéletet megalapozatlannak találta, ám Oleg leülte a teljes büntetést – 1278 napot. Könyvének nagy részét a munkatáborban írta, részletes illusztrációkkal látva el fanyar humorú beszámolóját. Mi a különbség a vörös és a fekete zóna között? Mire valók a börtönben a lepedők és a törölközők? Mi az a SZUSZ, a BUR vagy az AUJE? Hová tanácsos ellenőrzéskor elrejteni a SIM-kártyát? Miért lett Csubakkából elítélt? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk – de mindezeken túl a könyv arról is szól, hogyan őrizzük meg józan eszünket komoly kihívásokkal teli helyzetekben.
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Glasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezártak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszültségekkel terhelt világába születik, a külvárosok és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvasággal és alkoholizmussal teli valóságába. Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal, kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet méltósága előtt.
Karl Ove Knausgård: Ősz – Évszakok
Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ. Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot. Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát. A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez. Miről szól? Egy norvég családapa leveleket, és személyes enciklopédia-bejegyzéseket ír hamarosan megszülető negyedik gyermekének, Annénak, hogy megmutassa neki, milyen különös hely is a világ. Mesél neki egy rakás hétköznapi tárgyról, jelenségről, élőlényről és érzésről, amelyekről, ha kicsit közelebbről vizsgáljuk őket, kiderül, hogy nem is olyan hétköznapiak, mint gondoltuk. Mikor és hol játszódik? 2013-ban a svédországi Glemmingebróban, és néhány flashback erejéig Karl Ove Knausgård norvégiai gyerekkorában. Kinek ajánljuk? Azoknak, akik kíváncsik rá, hogy mit kell tudnia egy kislánynak a medúzákról, az autókról, az arcokról, a dagerrotípiáról vagy épp a fájdalomról. Apáknak, leendő apáknak, és mindenkinek, akinek tette már fel kisgyerek a kérdést: ez mi? és miért? Miért olvasd el? Mert kiderül belőle, hogy milyen lenne a világ KOK-filterrel, és újabb rétegeket ad a Harcom-sorozatban megismert norvég családapa karakteréhez.
No comments:
Post a Comment