Penny Vincenzi: Lázas ​évek, Penny Vincenzi: Boldog ​idők, Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Penny Vincenzi: Lázas ​évek
A Lázas évek az első világháború mozgalmas háttere előtt kirajzolódó izgalmas dráma és tüzes szerelmi történet. Ellenállhatatlanul sodró lendületű családtörténet a hatalomról, a családi intrikákról és a szenvedélyről, középpontjában a jómódú, erős akaratú Celia Lyttonnal. Celia döntései hatással vannak a saját sorsa mellett másokéra is, a férje, a gyerekei és mindazok életére, akik valamilyen módon kapcsolódnak a Lyttons kiadóbirodalomhoz.

Penny Vincenzi: Boldog ​idők
Egy ​átlagos, forró nyári napon Londontól nem messze egy teherautó sodródik le az útról, és borzalmas tömegbalesetet okoz. Rengeteg a sérült, a környéken eluralkodik a káosz, és a tragikus események néhány ember életét örökre megváltoztatják. Vajon mi lesz fontosabb a sikeres orvosnak; hogy segítsen a sérülteken, vagy hogy elrejtse szeretőjét a kíváncsi tekintetek elől? Sikerül-e az idős asszonynak időben odaérnie a régen várt találkozóra hajdani kedvesével? Megakadályozhatják-e a történtek a fiatal férfit abban, hogy elvegye menyasszonyát? És ami a legfontosabb: előkerül-e a rejtélyes stoppos, az egyetlen szemtanú, aki tudja, mi történt az autópályán abban a végzetes pillanatban?

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky Dénes nemzedékének egyik legjelentősebb költője. Első regénye generációkon és országhatárokon átívelő történet. 1990-ben Iowa City határában egy férfi halálos autóbalesetet szenved. 2013-ban egy fiatalember egy veszekedés utáni hajnalon hirtelen felindulásból elindul Budapestről kamaszkora kisvárosa felé. 1986-ban egy tüdőbénult beteg és ápolója egy vidéki szanatóriumban magnóra veszi a férfi vallomását gyerekkora sorsdöntő pillanatáról. 1956. október 26-án egy kisváros forradalmi tüntetése váratlanul pogromba fordul. 2013 nyarán egy lakodalmi éjszaka különös fordulatot vesz, 2017-ben pedig a mozaikkockák mintha összeállni látszanának, még ha a kép, amit kiadnak, nem is feltétlenül az, amire szemlélői számítanak. Az Akik már nem leszünk sosem nemcsak a személyes és a társadalmi emlékezetről, de a továbbélésről is szól. Hogyan határozzák meg jelenünket a talán nem is ismert múltbeli történetek, és hogyan tudunk velük együtt felelős, szabad felnőtteké válni.