Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt. Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.
Kolozsvári Grandpierre Emil: Csinnadári a királyné szolgálatában
Ki nem hallott Csinnadáriáról, az öreg obsitostól, Mária Terézia állhatatos hívéről, akinek a hadiéletben fő-fő istene Hadik András volt? Senki nem hallott róla, nem is hallhatott, mert most kelt csak életre írója, Kolozsvári Grandpierre Emil jóvoltából, hogy elmondja viszontagságos hadi kalandozásait. Színhely a 18. századi Európa, de itt a történelmi személyek és maga a történelem is pusztán csak hangulati hátteréül szolgálnak, mert maga a főhős, Csinnadári a fontos e történetben, hiszen az ő képtelen haditettei, rettenthetetlen bátorsága, ágyúval helyre szaladó ereje, három vezérkaron túljáró fifikus esze, és általában a puszta jelenléte döntötte el tulajdonképpen azokat a hajdani csatákat, melyekben Csinnadári, azaz közönséges polgári nevén Büdes István megjelent. Sajnos, a történelem hálátlan mert Mária Terézia, Lotharingiai Károly, Nagy Frigyes (aki Csinnadári elbeszélésében csak „Álnok Frederik”-ként szerepel) ott van az illetékes történelem könyvekben, Csinnadári meg a mai napig sehol nem volt megtalálható, s most is csak ebben a könyvben. Úgy gondolja meg az olvasó, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor megismerkedhet a rettenthetetlen hős életével – és olvassa végig történetét. Ha történelmet nem is tanul belőle, sok nevetésre lesz alkalma.
Jörg Kastner: Az ördög színe kék
Amszterdam, 1669 – Rembrandt kora. A városban óriási a felzúdulás, mivel rövid időn belül két derék polgár is bestiális gyilkosságot követett el. Az eseményekkel mindkét alkalommal összefüggésbe került egy festmény is, egy ártalmatlannak látszó családi portré, amely mintha Rembrandt keze nyomát idézné, ha nem valami ragyogó, átható szín uralná az alkotást…
No comments:
Post a Comment