Huszadik századi orvosregény volt már sok, de van-e, létezhet-e olyan, amelynek főhőse józan ésszel nem magyarázható, csodás megérzésre képes: vagyis érintésre megállapítja a halál feltartóztathatatlan közeledtét? Ilyen orvos volt a sötét középkorban R. J. Cole, Az orvosdoktor főhőse, akinek nagy becsben tartott szikéje nemzedékről nemzedékre szállt. Ilyen volt az Angliából Amerikába elszármazott Cole doktor, a Sámán, aki az indiánok és az első telepesek között gyógyított, s végigszenvedte az Észak-Dél ellen borzalmait. És ilyen Noah Gordon legújabb orvosregényének, a trilógia harmadik kötetének, A doktornő-nek napjainkban élő hőse is, aki egészen más, mint elődei – nemcsak azért, mert Nő, hanem mert nem is akar orvos lenni. S hogy óhaja ellenére az lesz mégis, nem pedig jogász, az elsősorban épp csodás adottságának köszönhető, mellyel igaz szerelmének közelgő halálát felismeri. Orvosként magára talál Roberta, magánélete azonban annál kuszább. Szerelme halála után talál ugyan magának valakit, de az alkoholista író elhagyja őt…
No comments:
Post a Comment