Sándor Márai: A forradalom előérzete: (Márai Sándor és 1956)
„Ez a törvényen kívüli állapot csak előjátéka valaminek; s nem az oroszok lesznek főszereplői a drámának, amely készül; a magyar forradalom érik minden tünet mögött" – írta e sorokat naplójába 1945-ben Márai Sándor. Az orosz katonák fosztogatásáról szólva az író váteszi jóslatot fogalmazott meg – ilyen tárgyú írásainak kibővített gyűjteménye A forradalom élőérzete című kötet második kiadása. A roppant gazdag válogatás Márainak azon esszéiből, naplóiból, cikkeiből, rádiós jegyzeteiből ad bőséges anyagot, amelyek a forradalom előérzetéről, később a forradalom lelki és érzelmi támogatásáról, majd a megtorlás hírei által kiváltott iszonyodásáról számolnak be. Ennek megfelelően a kötet három nagy fejezetre tagolódik. Az első („A Bűn füstje elfödte a napot") 1945-től a forradalom kitöréséig terjedő évtized írásaiból közöl szemelvényeket. A második rész („Ez most a mi forradalmunk") az 1956 nyarától 1957 elejéig keletkezett írások és rádiós beszédek válogatása. Míg az utolsó egység („... elkezdődött a hideg árulás korszaka") a megtorlás hozzá eljutó hírei által kiváltott gondolatainak a foglalata. Az idézett írások túlnyomó többsége Márai Sándor emigrációban töltött éveiben keletkezett, hiszen az író 1948-ban hagyta el Magyarországot. Tehát nem voltak közvetlen tapasztalatai a hazai helyzetről, ám a személyesen megszerezhető ismeretek hiányát bőven ellensúlyozták pontos, megbízható értesülései és még inkább hihetetlen empátiája. Márai történelemszemléletének zseniális perspektívájára jellemző az a nézete, hogy mivel a II. világháború után – a szovjet megszállás miatt – elmaradt a magyar társadalom forradalmi, katartikus megtisztulása, szükségszerűen be fog következni egy népfölkelés – e gondolatát 1952-ben vetette papírra.
Herzl Tivadar: Napló (1895-1904)
Izrael államát a pesti Dohány utcában született Herzl Tivadar (1860-1904) álmodta meg. Annak a Deák téri evangélikus gimnáziumnak a tanulója volt, ahol még élénken élt Kossuth Lajos és a többi '48-as forradalmár emléke. Herzl az ő hatásukra vált a nemzeti gondolat elkötelezett hívévé. Zsidó volt és magyar. Újságíróként Párizsban dolgozott, és így testközelből élte meg a hírhedt Dreyfus-ügyet. Meggyőződésévé vált, hogy a zsidók üldöztetésére saját nemzetállamuk megteremtése a megoldás. Erre tette fel az életét. Álmából 1948-ban valóság lett. Megalakult Izrael. Herzl Tivadar államalapítóvá vált.
Jane Goodall és Douglas Abrams: A REMÉNY KÖNYVE
Egy legendás környezetvédő. Egy életen át tartó küzdelem a természetért. Egy létfontosságú üzenet a reményről. Jane Goodall világhírű természettudós több mint fél évszázada emeli fel szavát bolygónkért. A fiatal korában Gombe erdeiben csimpánzokkal együtt élve tett úttörő felfedezéseivel és a kilencvenedik életévéhez közeledve is fáradhatatlan környezetvédő munkájával Jane egy szebb, reménytelibb világ mellett elkötelezett nemzedék felnevelésében vállal tevékeny szerepet. A remény könyvében a természetnek szentelt életútján szerzett tapasztalatait osztja meg velünk, és beavat minket abba is, hogy miért rendületlen a természet világába és az emberiségbe vetett hite. A könyv társszerzőjével, Douglas Abramsszel folytatott beszélgetései felelevenítik utazásai és aktivista tevékenysége megannyi epizódját, új megvilágításba helyezve korunk nagy krízisét, az éghajlatváltozást. A világunknak sosem volt még ekkora szüksége a reményre. Korunk egyik legszeretettebb emberének a könyve megmutatja, hogy hatalmas problémáink ellenére is reményt meríthetünk az emberi természetből és magából a természetből. „Egy nő, aki a feje tetejére állította a zoológia világát." Sir David Attenborough „Bolygónk egyik legnagyobb hatású, legjelentősebb vezető egyénisége. Jane szinte minden napját az optimizmus terjesztésének és a tudatos életre való felhívásnak szenteli. Világszerte hirdeti minden élőlény veleszületett jogait, és küzdelemre buzdít a környezeti veszélyek legnagyobbika, a klímaváltozás ellen, reményt adva ezzel az eljövendő nemzedékeknek." Leonardo DiCaprio „Egy igazi hős." Greta Thunberg
Sándor Márai: Fedőneve: Ulysses
"Ahová most belépünk, az az emberi világ egyik legveszélyesebb térfogata, a történelem." ELSŐ KIADÁS. "Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja", hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. A cím emlékezés egyben a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek 1936-tól kezdve maga is gazdája volt több éven keresztül. "Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés." Mindez személyes, írói vallomása is: az odahaza egy osztály élményét, emlékeit felidéző Márai immár a száműzött sors egyik alapvető toposzába, a nemzetbe, annak is szellemi vonulatába kapaszkodik, amelyhez mindig is közelállónak tudta magát. 1954-ben tervbe vette a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek kötetbe rendezését ("Átfésülni, egy későbbi magyar kiadás céljaira, a rádióba írott felolvasásokat, Szól a kakas már címmel összeállítani egy ilyen kötetet"), de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitódarabja, mely gyarapítja, árnyalja Márai-tudásunkat, amikor a hidegháborús évek kibeszéletlen történeteivel szembesülünk a kötet lapjain: a berlini híd szimbolikája, az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága, a Rákosi-éra gunyoros arca, a bolsevista hatalomgyakorlás, Nyugat-Európa és a vasfüggöny, Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás, kultúra és szellemtörténet, irodalom kalodában; a politikai és közéleti író jegyzeteinek olvasásával az íróról alkotott képünk is egyre tisztábbá válhat, miközben páratlan kulturális panorámaképet kapunk a kettészakadt Európáról. Jelent-e valami újat e kötet a Márai-portréban? Úgy tűnik, hogy a felolvasások árnyalják az eddigi megállapításokat a "hazáját gyűlölő" emigráns Márairól, számos idézet jól példázza ezt. Egyrészt a féltés hangján szól az ország népéről, amely kiszolgáltatott a Szovjetuniónak és hazai lakájainak, másrészt történészi körképet ad a korról. Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. "Hallgassuk" őt érdeklődéssel, "nyitott füllel"!
Márai Ilona: Betűbe zárva. Napló – 1948-1979
Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L. betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges társa. Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, ami most kerül először az olvasók elé. Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit: "Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel." Az apró részletek újraélése a "visszapergetett" idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő másoknak írta a naplót, felesége neki. Vagyis ami Márai életrajzából naplójának tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns létük bonyolult érzelmi hátterét. A napló attól a pillanattól rögzíti az eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése, hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg. A 296 füzetnyi feljegyzést Márai saját kezűleg csomagolta az irodalmi hagyatékát őrző hajóládákba. Gazdag jegyzetanyaggal kísért válogatásunk Márai Lola teljes naplójának mintegy felét tartalmazza.
„Ez a törvényen kívüli állapot csak előjátéka valaminek; s nem az oroszok lesznek főszereplői a drámának, amely készül; a magyar forradalom érik minden tünet mögött" – írta e sorokat naplójába 1945-ben Márai Sándor. Az orosz katonák fosztogatásáról szólva az író váteszi jóslatot fogalmazott meg – ilyen tárgyú írásainak kibővített gyűjteménye A forradalom élőérzete című kötet második kiadása. A roppant gazdag válogatás Márainak azon esszéiből, naplóiból, cikkeiből, rádiós jegyzeteiből ad bőséges anyagot, amelyek a forradalom előérzetéről, később a forradalom lelki és érzelmi támogatásáról, majd a megtorlás hírei által kiváltott iszonyodásáról számolnak be. Ennek megfelelően a kötet három nagy fejezetre tagolódik. Az első („A Bűn füstje elfödte a napot") 1945-től a forradalom kitöréséig terjedő évtized írásaiból közöl szemelvényeket. A második rész („Ez most a mi forradalmunk") az 1956 nyarától 1957 elejéig keletkezett írások és rádiós beszédek válogatása. Míg az utolsó egység („... elkezdődött a hideg árulás korszaka") a megtorlás hozzá eljutó hírei által kiváltott gondolatainak a foglalata. Az idézett írások túlnyomó többsége Márai Sándor emigrációban töltött éveiben keletkezett, hiszen az író 1948-ban hagyta el Magyarországot. Tehát nem voltak közvetlen tapasztalatai a hazai helyzetről, ám a személyesen megszerezhető ismeretek hiányát bőven ellensúlyozták pontos, megbízható értesülései és még inkább hihetetlen empátiája. Márai történelemszemléletének zseniális perspektívájára jellemző az a nézete, hogy mivel a II. világháború után – a szovjet megszállás miatt – elmaradt a magyar társadalom forradalmi, katartikus megtisztulása, szükségszerűen be fog következni egy népfölkelés – e gondolatát 1952-ben vetette papírra.
Herzl Tivadar: Napló (1895-1904)
Izrael államát a pesti Dohány utcában született Herzl Tivadar (1860-1904) álmodta meg. Annak a Deák téri evangélikus gimnáziumnak a tanulója volt, ahol még élénken élt Kossuth Lajos és a többi '48-as forradalmár emléke. Herzl az ő hatásukra vált a nemzeti gondolat elkötelezett hívévé. Zsidó volt és magyar. Újságíróként Párizsban dolgozott, és így testközelből élte meg a hírhedt Dreyfus-ügyet. Meggyőződésévé vált, hogy a zsidók üldöztetésére saját nemzetállamuk megteremtése a megoldás. Erre tette fel az életét. Álmából 1948-ban valóság lett. Megalakult Izrael. Herzl Tivadar államalapítóvá vált.
Jane Goodall és Douglas Abrams: A REMÉNY KÖNYVE
Egy legendás környezetvédő. Egy életen át tartó küzdelem a természetért. Egy létfontosságú üzenet a reményről. Jane Goodall világhírű természettudós több mint fél évszázada emeli fel szavát bolygónkért. A fiatal korában Gombe erdeiben csimpánzokkal együtt élve tett úttörő felfedezéseivel és a kilencvenedik életévéhez közeledve is fáradhatatlan környezetvédő munkájával Jane egy szebb, reménytelibb világ mellett elkötelezett nemzedék felnevelésében vállal tevékeny szerepet. A remény könyvében a természetnek szentelt életútján szerzett tapasztalatait osztja meg velünk, és beavat minket abba is, hogy miért rendületlen a természet világába és az emberiségbe vetett hite. A könyv társszerzőjével, Douglas Abramsszel folytatott beszélgetései felelevenítik utazásai és aktivista tevékenysége megannyi epizódját, új megvilágításba helyezve korunk nagy krízisét, az éghajlatváltozást. A világunknak sosem volt még ekkora szüksége a reményre. Korunk egyik legszeretettebb emberének a könyve megmutatja, hogy hatalmas problémáink ellenére is reményt meríthetünk az emberi természetből és magából a természetből. „Egy nő, aki a feje tetejére állította a zoológia világát." Sir David Attenborough „Bolygónk egyik legnagyobb hatású, legjelentősebb vezető egyénisége. Jane szinte minden napját az optimizmus terjesztésének és a tudatos életre való felhívásnak szenteli. Világszerte hirdeti minden élőlény veleszületett jogait, és küzdelemre buzdít a környezeti veszélyek legnagyobbika, a klímaváltozás ellen, reményt adva ezzel az eljövendő nemzedékeknek." Leonardo DiCaprio „Egy igazi hős." Greta Thunberg
Sándor Márai: Fedőneve: Ulysses
"Ahová most belépünk, az az emberi világ egyik legveszélyesebb térfogata, a történelem." ELSŐ KIADÁS. "Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja", hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. A cím emlékezés egyben a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek 1936-tól kezdve maga is gazdája volt több éven keresztül. "Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés." Mindez személyes, írói vallomása is: az odahaza egy osztály élményét, emlékeit felidéző Márai immár a száműzött sors egyik alapvető toposzába, a nemzetbe, annak is szellemi vonulatába kapaszkodik, amelyhez mindig is közelállónak tudta magát. 1954-ben tervbe vette a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek kötetbe rendezését ("Átfésülni, egy későbbi magyar kiadás céljaira, a rádióba írott felolvasásokat, Szól a kakas már címmel összeállítani egy ilyen kötetet"), de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitódarabja, mely gyarapítja, árnyalja Márai-tudásunkat, amikor a hidegháborús évek kibeszéletlen történeteivel szembesülünk a kötet lapjain: a berlini híd szimbolikája, az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága, a Rákosi-éra gunyoros arca, a bolsevista hatalomgyakorlás, Nyugat-Európa és a vasfüggöny, Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás, kultúra és szellemtörténet, irodalom kalodában; a politikai és közéleti író jegyzeteinek olvasásával az íróról alkotott képünk is egyre tisztábbá válhat, miközben páratlan kulturális panorámaképet kapunk a kettészakadt Európáról. Jelent-e valami újat e kötet a Márai-portréban? Úgy tűnik, hogy a felolvasások árnyalják az eddigi megállapításokat a "hazáját gyűlölő" emigráns Márairól, számos idézet jól példázza ezt. Egyrészt a féltés hangján szól az ország népéről, amely kiszolgáltatott a Szovjetuniónak és hazai lakájainak, másrészt történészi körképet ad a korról. Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. "Hallgassuk" őt érdeklődéssel, "nyitott füllel"!
Márai Ilona: Betűbe zárva. Napló – 1948-1979
Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L. betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges társa. Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, ami most kerül először az olvasók elé. Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit: "Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel." Az apró részletek újraélése a "visszapergetett" idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő másoknak írta a naplót, felesége neki. Vagyis ami Márai életrajzából naplójának tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns létük bonyolult érzelmi hátterét. A napló attól a pillanattól rögzíti az eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése, hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg. A 296 füzetnyi feljegyzést Márai saját kezűleg csomagolta az irodalmi hagyatékát őrző hajóládákba. Gazdag jegyzetanyaggal kísért válogatásunk Márai Lola teljes naplójának mintegy felét tartalmazza.
No comments:
Post a Comment