Guy de Maupassant: Erős, mint a halál
A századvégi francia regény egyik legkiválóbb mesterének remekműve, két öregedő ember bánatos szerelmének története. Olivier Bertin festőművész, a párizsi jó társaság dédelgetett kedvence már úgy hiszi, élete fogytáig zavartalanul örülhet kedveséhez, Guilleroy grófnéhoz fűződő – már-már családiassá nemesedő – szerelmének, de Annette, a grófné fölcseperedő leánya akaratlanul földúlja szíve békéjét, s Olivier szenved a kétségek, szerelem és féltékenység közt hányódó grófnéval együtt, míg nyugalmat nem ad neki a jótevő – és talán keresett – halál. Körülöttük az örök emberi szenvedélyeket villogtató regény lapjain opálos fényben ragyog a Harmadik Köztársaság arisztokráciájának csaknem császári pompája, a századvégi Párizs varázsa.
Susan Spencer-Wendel & Bret Witter: Mielőtt végleg elmegyek
2011 júniusában Susan Spencer-Wendelnél gyors lefolyású, amiotrófeás laterálszklerózist (ALS) diagnosztizáltak. Ez a visszafordíthatatlan folyamat szisztematikusan tönkreteszi az izomzatot. Negyvenkét évesen, szerető férje oldalán, három kisgyermek édesanyjaként egy éve maradt viszonylagos egészségben. Susan elhatározta, hogy boldogsággal tölti ezt az évet. Feladta újságírói állását, hogy a családjával lehessen. Kunyhót építtetett a kertbe, hogy a szabadban láthassa vendégül barátait. És a számára legfontosabb hét emberrel hét utazáson vett részt. Az állapota egyre romlott, mégis eljutott a Yukon-területekre az északi fényt látni, Budapestre, ahol férjével házasságuk első két évét töltötték, Ciprusra az ősei nyomába, a Bahamákra. A fiait elvitte delfinekkel úszni és siklóernyőzni, lányával pedig New Yorkba utazott, ahol először és utoljára láthatta Marinát esküvői ruhában. És megírta ezt a könyvet. Nem tudott már járni, nem tudta felemelni a karját. Egyetlen működőképes hüvelykujjal a telefonjába pötyögte be a szavakat. A Mielőtt végleg elmegyek mégsem a keserűségről szól. Helyenként szomorú, mégis áthatja Susan életereje és optimizmusa, megfűszerezve kiváló humorával. Susan az életről és nem a halálról írt könyvet. És mosolyt csal az olvasó orcájára. A sírás a Burger King parkolójában, füvezés a bíróság épülete mellett, karácsony és tartós smink, a kerekesszékben újra hordható magas sarkú cipők, a gyerekek tréfái. A Mielőtt végleg elmegyek feledhetetlen ajándék Susan szeretteinek, és emlékeztető minden olvasónak: minden egyes nap jobb lesz, ha boldogságban töltjük. Susan Spencer-Wendel húsz éven át a Palm Beach Post törvényszéki tudósítójaként és bűnügyi újságírójaként dolgozott. Cikkeiért számos elismerésben részesült.
Avery Corman: Szemünk fénye
Az 1935-ben New York született szerzőt könnyű bemutatni: ő írta a Kramer kontra Kramer-t, ami már két kiadásban elfogyott Magyarországon is, filmváltozatát pedig még sokkal többen látták moziban vagy a tévében. A szerzőnek ez a legújabb, ötödik regénye ugyancsak sikeresnek ígérkezik. Ez a történet is egy bírósági ügy körül bonyolódik, és aki túljutott az olvasásban az első fontosabb fordulatokon, egyre nehezebben állja meg, hogy előre ne lapozzon, annyira kíváncsivá válik a végkifejletre. Az ügy – és a regény – főszereplője Elizabeth Mason, szüleinek a szeme fénye. A jómódú sikeres Masonék mindent meg akarnak adni lányuknak, hogy élénk intelligenciája, énekesi és színészi képességei kellően kibontakozzanak. Elizabeth ígéretesen induló egyetemi pályafutása azonban váratlan és brutális törést szenved mindjárt az első héten: a tapasztalatlan gólyát egy végzős hallgató, a jóképű, rámenős és lelkiismeretlen Jimmy Andrews egy házibulin megerőszakolja az alagsori „zeneteremben”. Tanúk persze nincsenek, és eleinte maga a lány is titkolja az ügyet, de életvidám kedélye odavan, és énekelni sem akar többé. A dolog végül mégiscsak kipattan, fegyelmi tárgyalás lesz belőle az egyetemen, ez azonban bizonyíték híján eredménytelenül végződik. De Elizabeth most már nem adja fel, apja pedig valósággal megszállottjává válik az igazságtételnek. Csak hát van-e rá esély? Tanúk nincsenek, az egyetemi közhangulat a vagány Jimmy pártját fogja… De innen már tapintatlanság lenne folytatni a cselekmény ismertetését. Elég, ha annyit elárulunk: az író kivágja magát a csávából, és az olvasó felajzott kíváncsisága sem marad hoppon.
No comments:
Post a Comment