Cormac McCarthy: Az út
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg az arcát az elpusztult világnak. A „vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában csupán két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről, és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon „megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra, egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják...Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat és a regény a Times által összeállított, „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listán az első helyet érdemelte ki.
Jacky Durand: Apám receptjei
A regény fő helyszíne egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek sülnek, főnek, a vendégsereg legnagyobb örömére. A főhős Monsieur Henri, a Virágos Állomás régi vágású szakácsa, egyben tulajdonosa, az elbeszélő pedig a fia, Julien, aki szenvedélyesen kuktáskodik a konyhában, amióta csak az eszét tudja.
Amikor Henri úr kómába esik, Julien ott ül az ágya mellett, és feltolulnak benne az emlékek. Megelevenednek gyerekkora hősei, apja élete társa, a szépséges, jóságos Hélene, akinek a személye körül fájdalmas titok lappang, Lulu, a fegyvertárs-másodszakács, Nicole, a tűzrőlpattant pincérnő, Gabriel, az anarchista favágó… És Julien eltöpreng: vajon hová tűnt, megvan-e még valahol vágyai netovábbja, az apai receptkönyv?
Az Apám receptjei a szeretetről szól, a történetmesélő fiúi szeretetéről és a szerző, Jacky Durand szeretetéről a (francia) konyha iránt.
A magyar kiadás függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás asztalaira kerülő ételekről, italokról tájékozódhat az olvasó.
Jacky Durand újságíró. Évek óta járja Franciaországot, riportokat, ételkritikákat ír a Libération napilapnak, állandó munkatársa a France Culture rádiónak. Továbbá gasztroblogger, és maga is szakácskodik. Számos műfajban publikál, az Apám receptjei a második regénye.
Iglódi Csaba: Jótett helyébe
Mi lesz veled, Késmárki Bertalan? Ezzel a nyomasztó kérdéssel búcsúzott, és egy kómában fekvő főhőssel hagyta magára az olvasót Az ígéret szép szó című kalandregény. A választ a sorozat második kötete rejti. Miközben a csibész Késmárki Bertalan sorsát követjük, megelevenedik az 1860-as évek Pestje a maga ikonikus alakjaival és részben ma is felkereshető helyszíneivel. Elbújunk egy fotográfus műtermében, egy bosszúszomjas ember sarkában loholunk, fültanúi leszünk egy kihallgatásnak, ahol az ártatlanok is beismerő vallomást tesznek. Bekukkanthatunk Thaisz Elek rendőrkapitány kártyáiba, ő az, aki sűrű hálót sző arisztokratákból és zsebesekből, és akinek a keze mindenhova elér. Feltűnik Paul von der Schnei úri szabó, aki talán nem is az, akinek látszik, és persze kiderül, hogy mi történt Teréz Katalinnal, a főhős szép szerelmével. Pest töretlenül bűnre csábít, de ebben a részben egészen egy győri rendházig vezetnek a szálak. Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hőseit, és úgy kalauzolja az olvasót a kiegyezés előkészületei közt, hogy ő is a kalandregény szereplőjének érezheti magát.
Huma Qureshi: Eljátszott életek
Olyan anyagból vagyunk szőve, mint álmaink" – szól Shakespeare híres mondata. De mi van akkor, ha az álmaink rémületesek, képmutatók és tele vannak emberi játszmákkal? Huma Qureshi regényében egy női testvérpár sorsát követhetjük: egymással való küzdelmüket, kapcsolataikat, vágyaikat, csalódásaikat. A cím – Eljátszott életek – kétértelmű: egyszerre utal a veszteségre és a tehetetlen játszmázásra. Az egyik testvér, Mira, színművet ír, miközben nővérével, Hanával mindketten szerepet játszanak. Az elkészült mű tükörként működik. Egyiküknek sem könnyű belenéznie. Van-e kiút a gyerekkorból eredő, körénk épült és időközben megcsontosult érzelmi pokolból? Mit jelent a valódi közelség és a valódi kapcsolódás? Létezhet-e katarzis hétköznapi életünk kézzelfogható tragédiáiban, vagy az csupán a színházi drámák sajátja? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bátor és őszinte könyv. Függönyt fel, kedves olvasó – kezdődik az előadás!
Amanda Peters: Áfonyaszedők
Az egyik család legnagyobb vesztesége. Egy másik legsötétebb titka. Mi lesz, ha kiderül az igazság?
1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.
Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.
Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.
Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó
„Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"
Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni. Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.
Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét – fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal –, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és… ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…
Norie Clarke: Fiókba zárt szerelem
Joan évek óta magányosan él csendes, Notting Hill-i házában. Egykor szenvedélyes szerelem töltötte be a szívét, de mindez már csak emlék – és néhány levél, gondosan elzárva a fiók mélyén.
Amikor a fiatal, kissé elveszett Jess beköltözik hozzá, különös barátság szövődik kettejük között. A két nő alkut köt: ha Joan beleegyezik, hogy használni fogja az internetet, és csatlakozik a közösségi oldalakra, Jess cserébe szüneteltetni fogja online aktivitását. Amikor Jess véletlenül rábukkan a régi szerelem emlékeit őrző levelekre, elhatározza, hogy megszegi az alkut, és az eltemetett múlt nyomába ered.
Végül együtt kelnek útra – nemcsak egy másik város, hanem az emlékek felé is. Mert van, amit nem lehet örökre elrejteni, és van, amit sosem késő megtalálni.
Ruth Ozeki: Az idő partjain
Vajon hogyan fér meg egymás mellett a testi és lelki terrort átélő japán iskoláslány, az írói válsággal küzdő Ruth, a buddhista apáca és a mosómedve-támadást túlélő macska története? Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan? Mit tehet gyötrődő rokonai lelkéért halála előtt a vén Dzsiko? Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében?Ruth Ozeki ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ő maga amerikai apa és japán anya gyermekeként született. 2010 óta zen buddhista pap. Ha mindezek után az olvasó azt gondolja, hogy a névazonosság nem véletlen, akkor egy időre érdemes a könyv visszatérő motívumát felidézni: a kettő „nem ugyanaz, de nem is más".
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg az arcát az elpusztult világnak. A „vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában csupán két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről, és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon „megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra, egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják...Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat és a regény a Times által összeállított, „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listán az első helyet érdemelte ki.
Jacky Durand: Apám receptjei
A regény fő helyszíne egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek sülnek, főnek, a vendégsereg legnagyobb örömére. A főhős Monsieur Henri, a Virágos Állomás régi vágású szakácsa, egyben tulajdonosa, az elbeszélő pedig a fia, Julien, aki szenvedélyesen kuktáskodik a konyhában, amióta csak az eszét tudja.
Amikor Henri úr kómába esik, Julien ott ül az ágya mellett, és feltolulnak benne az emlékek. Megelevenednek gyerekkora hősei, apja élete társa, a szépséges, jóságos Hélene, akinek a személye körül fájdalmas titok lappang, Lulu, a fegyvertárs-másodszakács, Nicole, a tűzrőlpattant pincérnő, Gabriel, az anarchista favágó… És Julien eltöpreng: vajon hová tűnt, megvan-e még valahol vágyai netovábbja, az apai receptkönyv?
Az Apám receptjei a szeretetről szól, a történetmesélő fiúi szeretetéről és a szerző, Jacky Durand szeretetéről a (francia) konyha iránt.
A magyar kiadás függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás asztalaira kerülő ételekről, italokról tájékozódhat az olvasó.
Jacky Durand újságíró. Évek óta járja Franciaországot, riportokat, ételkritikákat ír a Libération napilapnak, állandó munkatársa a France Culture rádiónak. Továbbá gasztroblogger, és maga is szakácskodik. Számos műfajban publikál, az Apám receptjei a második regénye.
Iglódi Csaba: Jótett helyébe
Mi lesz veled, Késmárki Bertalan? Ezzel a nyomasztó kérdéssel búcsúzott, és egy kómában fekvő főhőssel hagyta magára az olvasót Az ígéret szép szó című kalandregény. A választ a sorozat második kötete rejti. Miközben a csibész Késmárki Bertalan sorsát követjük, megelevenedik az 1860-as évek Pestje a maga ikonikus alakjaival és részben ma is felkereshető helyszíneivel. Elbújunk egy fotográfus műtermében, egy bosszúszomjas ember sarkában loholunk, fültanúi leszünk egy kihallgatásnak, ahol az ártatlanok is beismerő vallomást tesznek. Bekukkanthatunk Thaisz Elek rendőrkapitány kártyáiba, ő az, aki sűrű hálót sző arisztokratákból és zsebesekből, és akinek a keze mindenhova elér. Feltűnik Paul von der Schnei úri szabó, aki talán nem is az, akinek látszik, és persze kiderül, hogy mi történt Teréz Katalinnal, a főhős szép szerelmével. Pest töretlenül bűnre csábít, de ebben a részben egészen egy győri rendházig vezetnek a szálak. Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hőseit, és úgy kalauzolja az olvasót a kiegyezés előkészületei közt, hogy ő is a kalandregény szereplőjének érezheti magát.
Huma Qureshi: Eljátszott életek
Olyan anyagból vagyunk szőve, mint álmaink" – szól Shakespeare híres mondata. De mi van akkor, ha az álmaink rémületesek, képmutatók és tele vannak emberi játszmákkal? Huma Qureshi regényében egy női testvérpár sorsát követhetjük: egymással való küzdelmüket, kapcsolataikat, vágyaikat, csalódásaikat. A cím – Eljátszott életek – kétértelmű: egyszerre utal a veszteségre és a tehetetlen játszmázásra. Az egyik testvér, Mira, színművet ír, miközben nővérével, Hanával mindketten szerepet játszanak. Az elkészült mű tükörként működik. Egyiküknek sem könnyű belenéznie. Van-e kiút a gyerekkorból eredő, körénk épült és időközben megcsontosult érzelmi pokolból? Mit jelent a valódi közelség és a valódi kapcsolódás? Létezhet-e katarzis hétköznapi életünk kézzelfogható tragédiáiban, vagy az csupán a színházi drámák sajátja? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bátor és őszinte könyv. Függönyt fel, kedves olvasó – kezdődik az előadás!
Amanda Peters: Áfonyaszedők
Az egyik család legnagyobb vesztesége. Egy másik legsötétebb titka. Mi lesz, ha kiderül az igazság?
1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.
Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.
Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.
Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó
„Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"
Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni. Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.
Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét – fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal –, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és… ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…
Norie Clarke: Fiókba zárt szerelem
Joan évek óta magányosan él csendes, Notting Hill-i házában. Egykor szenvedélyes szerelem töltötte be a szívét, de mindez már csak emlék – és néhány levél, gondosan elzárva a fiók mélyén.
Amikor a fiatal, kissé elveszett Jess beköltözik hozzá, különös barátság szövődik kettejük között. A két nő alkut köt: ha Joan beleegyezik, hogy használni fogja az internetet, és csatlakozik a közösségi oldalakra, Jess cserébe szüneteltetni fogja online aktivitását. Amikor Jess véletlenül rábukkan a régi szerelem emlékeit őrző levelekre, elhatározza, hogy megszegi az alkut, és az eltemetett múlt nyomába ered.
Végül együtt kelnek útra – nemcsak egy másik város, hanem az emlékek felé is. Mert van, amit nem lehet örökre elrejteni, és van, amit sosem késő megtalálni.
Ruth Ozeki: Az idő partjain
Vajon hogyan fér meg egymás mellett a testi és lelki terrort átélő japán iskoláslány, az írói válsággal küzdő Ruth, a buddhista apáca és a mosómedve-támadást túlélő macska története? Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan? Mit tehet gyötrődő rokonai lelkéért halála előtt a vén Dzsiko? Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében?Ruth Ozeki ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ő maga amerikai apa és japán anya gyermekeként született. 2010 óta zen buddhista pap. Ha mindezek után az olvasó azt gondolja, hogy a névazonosság nem véletlen, akkor egy időre érdemes a könyv visszatérő motívumát felidézni: a kettő „nem ugyanaz, de nem is más".
No comments:
Post a Comment