Iránban, 1945-46 táján játszódik James Aldridge regénye. Mindaz, ami napjainkban, amikor Irán újból a világpolitika egyik legfőbb feszültséggócának számít, újsághírekből, híradóképekből ismerős számunkra, ott kavarog a regény lapjain, csak éppen egy különös, érdekes vetületben: a mai problémák forrásvidékén járunk. Az olajkoncesszió körüli bonyodalmaktól a siita egyház vagy a Tudeh-párt szerepéig, Reza sah uralmának kezdetétől az akkori kurd felkelésig minden mai tényező feltűnik a történet hátterében. Aldridge, a más regényei nyomán méltán ismert és népszerű angol író könyve 1952-ben egyszer már megjelent magyarul, s azóta hozzáférhetetlenné vált, új kiadása tehát föltehetően sokaknak szerez örömöt. Ez a könyv ugyanis a szó legjobb értelmében: bestseller mű. Az író kitűnően ért ahhoz, hogy lekösse az olvasó érdeklődését. Fordulatos meseszövése, érzékletes emberábrázolása, a cselekmény gazdag áramlása, az érdekes helyszínek, a világpolitika kulisszái mögé engedett bepillantás csakúgy vonzóvá teszi regényét, mint az a szép, gyöngéd színekkel megrajzolt szerelmi történet, amely a politikával egyenrangú szálként húzódik végig a cselekményen. A főhősért, MacGregorért tiszta szívvel izgulhatunk, sőt meg is szeretjük. Aldridge stílusát különösen élvezhetik a sajátosan „angol” irónia kedvelői. A regény hatását mindezen túl az is fokozza, hogy a benne foglalt ismeretanyag dokumentum értékű; az író ugyanis a londoni Times, majd a New York Times tudósítójaként szemtanúja volt mindannak, amiről könyvében szó esik…
Joyce Carol Oates: Napforduló
Régi földbirtokok, klasszicizáló házak, a kvéker humanista hagyomány és keresztény tartás légkörében, Pennsylvania vidékén találkozik két mai magára maradt nő. Az egyik fiatalabb és szép, elvált és talajvesztettségében menekül ebbe a környezetbe, hogy újra rendezze az életét, hogy tanítson becsülettel. A másik nem sokkal idősebb, de már özvegy - mégpedig egy világhírű szobrász özvegye - és maga is jó nevű festő, művész, egyéniség. Szépnek nem szép, de annál izgalmasabb, vonzóbb, csupa rejtély. Különcségével már-már uralkodói határozottságával természetszerűleg vonzza, szinte megbabonázza, magához láncolja a megbizonytalanodott, törékeny tanárnőt. Az ellentéteknek ebben a vonzásában rajzolja meg a számos könyvéről nálunk is jól ismert és kedvelt amerikai írónő, Joyce Carol Oates két mai nő féktelenül vagy csupán a barátságon is túlmutató kapcsolatát.
Linda Castillo: Bűnösök között
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint. Egy tizenöt éves lány holttestére bukkannak egy világtól elzárt amish telep melletti erdőben. Megfagyott a hóban. A halála előtt gyermeket várt. Vajon véletlenül tévedt el a rengetegben, vagy menekült valaki elől? Az eset körül egyre sokasodnak a rejtélyek, a lány rokonai és ismerősei viszont nem hajlandóak – vagy nem mernek – szóba állni a rendőrséggel. A seriff az ohiói Kate Burkholder rendőrfőnök segítségét kéri, hogy épüljön be a közösségbe, és járjon az ügy végére. A nő amish családban nőtt fel, így tökéletes jelölt a kockázatos küldetésre, de ha elvállalja, szembe kell néznie a saját múltjával is, és azzal, hogy annak idején miért tagadta meg a hitét. Amikor azonban megtudja, hogy talán más gyermekek élete is veszélyben forog, úgy érzi, nem mondhat nemet a feladatra. Végül a csendes, vidéki kisváros felszíne alatt egy olyan világra bukkan, amelynek lakóit szörnyű titkok, rémes bűntettek és vallási fanatikusok tartják rettegésben. És ahogy egyre közelebb kerül az ügy megoldásához, lassan kezd rádöbbenni, hogy túl sokat tud, és ő maga sincs biztonságban.
No comments:
Post a Comment