Karen Cleveland: Tudnom kell
Vivian Miller mindenre elkötelezett kémelhárító elemzőként dolgozik a CIA-nél. A feladata, hogy orosz alvó sejtek vezetőit fedje fel az USA-ban. Az előléptetése felé haladva sikeresen kifejleszt egy rendszert, melynek segítségével hétköznapinak tűnő állampolgárokról képes megállapítani, hogy valójában orosz ügynökök. Egy nap rendkívül kényes információk birtokába jut egy feltételezett kém számítógépének átvizsgálása során. Olyan ügynökök lepleződnek le, akik a korábbiaktól eltérően sokkal mélyebbre épültek be és sokkal nagyobb szereppel bírnak. Ráadásul, néhány kattintással később minden, ami Viviennek eddig fontos volt – a munkája, a férje és négy gyerekük – veszélybe kerül. Vivian felesküdött rá, hogy hazáját minden ellenségtől védeni fogja, határokon belül vagy kívül. De most lehetetlen kihívással néz szembe. Hűség és hűtlenség, állampolgári kötelezettség és hazaárulás, szeretet és gyanakvás közepette kiben bízhat meg? És mi a jó döntés egy ilyen rémálomszerű helyzetben? A CIA elemző Karen Cleveland első regénye, amit már a megjelenése előtt több mint 20 országba eladtak, és szerzők egész sorát nyűgözte le John Grishamtől Lee Childon át Chris Pavone-ig. A kémregény műfaja találkozik az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendő pszhichilógiai thrillerekkel, a végeredmény pedig nem csak egy letehetetlenül izgalmas könyv, hanem egy friss hang egészen újszerű bemutatkozása.
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
No comments:
Post a Comment