Robert Graves: Jézus király

"A Jézus királyt Angliában írtam a második világháború két utolsó évében. Célom az volt, hogy irodalmi vetületben, a költészet eszközével rajzoljam meg Jézus történetét. Az első század utolsó éveinek nézőpontját tükrözi: egy vallásos keresztény mondja el, akit türelmetlenné tettek az őskeresztény egyház ellentmondásos, következésképp megbízhatatlan dokumentumai. Sok hívő előtt vált nyilvánvalóvá, hogy Jézus minden életszentsége ellenére is ember volt, nem pedig isten." Így ír Robert Graves,a római Claudius császár elképzelt önéletrajzának és a Vitéz Belizárnak hazánkban is jól ismert szerzője, magyarul most másodízben megjelenő kötetéről, a Jézus királyról. Kutató szenvedély, egy filozófiai történetértelmezés igénye és egy nagy írónak a valóságot mintegy újjáteremtő, új életre hívó, alkotó képzelete egyesül ebben a munkában; nem természetfölötti csodákat véghezvivő istenfiúként, hanem saját korának rendkívüli sorsú és rendkívüli egyéniségű gyermekeként, egy fantasztikus elhivatottság megszállottja s ugyanakkor mélyen etikus gondolatok hirdetőjeként mutatja be történelmi-költői látomásának hősét, Jézust.

Robert Graves: Az aranygyapjú

Az aranygyapjú a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, lolkosz uralkodóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Iászón az, Iolkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri az ifjút.
- Mit tennél, ha király volnál - kérdezi tőle - avval az emberrel, akiről jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged?
Iászón nem habozik. - Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. - Mindenki jól tudta, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót - az Argót -, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iolkoszi kikötőből...
Az aranygyapjú-ban a regényíró Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak - az olvasó, miközben kitűnően szórakozik, rengeteget tanul is.

Robert Graves: Homérosz leánya

Graves élén jár mindazoknak, akik a múlt s különösen a klasszikus múlt örökségének teljes birtokában fölényes tudással és művészettel alkotnak meg egy-egy ilyen - hol Claudius császárnak, hol a hadvezető Belizárnak, hol egy háromezer esztendős szicíliai hercegnőnek tulajdonított - történelmi önvallomást... Egy-egy ilyesfajta mű mérhetetlen számú olvasót és rokonszenvezőt nyer meg olyan szellemi területek számára, amelyek másként - a szakma ismerőit kivéve - örökre rejtve maradnának.

A tudós Graves izgalmas ötleteként, a görög mitológiából jól ismert Nauszikaá, a Phaiákok szigetének hercegnője lesz e regény főhőse.
A mesésen gazdag Hiéra szigetének békéjét a királyfi rejtélyes eltűnése dúlja fel. Az uralkodó, hogy fia nyomára bukkanjon, elhagyja trónját, és ezzel szinte végzetes hibát követ el. Távozása után ugyanis a paradicsomi állapotok helyét valóságos anarchia veszi át…

Robert Graves: Én, Claudius

A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazdag forrásanyagot mentettek át korunk számára. Graves. a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelességű művet. Az "Én, Claudius" önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiusszal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. Ez az ötven esztendő felöleli Augustus, Tiberius és Caligula, az első római császárok uralkodásának időszakát és egészen addig tart, amíg a Caligula megöletését követő zűrzavarban Claudiust váratlanul császárrá kiáltják ki. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar fülledt. intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét a római imperium leghíresebb időszakban.

Robert Graves: A vitéz Belizár

A világhírű Claudius-regények írója Belizár bizánci hadvezér élettörténetének keretében monumentális, élettől duzzadó, színpompás freskót festett az i. sz. VI. század görög-római és "barbár" társadalmainak eseményeiről. A könyv lapjain megelevenednek a kor kiemelkedő személyiségei, elénk tárul a bomladozó római birodalom külső és belső hanyatlásának arculata, melyet csak ideig-óráig kendőzhet el a győzelmes hadjáratok dicsősége, és a császári udvar ragyogása. Országok és egyének sorsa fonódik össze drámai módon, s az olvasó úgy érzi, mintha a történet valamennyi szereplője személyes ismerőse lenne. Graves könyve, nemcsak nemes szórakozást nyújt, hanem komoly történelmi ismeretekkel is gazdagít, s valóságos vezérfonalul szolgál e homályos, zűrzavaros, de igen érdekes korszak megértéséhez.

Robert Graves: Claudius, az isten

A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazdag anyagot mentettek át korunk számára. Graves, a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelességű művet. Az "Én, Claudius" önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiussal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. A "Claudius, az Isten" folytatása az említett műnek, és császári méltóságának éveiben ábrázolja hősét. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar  fülledt, intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét, a római imperium leghíresebb időszakában.

Mitták Ferenc: 1000 év - 100 híres történelmi személy

1000. december 25-én (vagy 1001. január l-jén) a II. Szilveszter pápától kapott koronával Magyarország első királyává koronázták az Árpádházi Géza nagyfejedelem fiát, Istvánt. Első és egyben az egyik legnagyobb királyunk, I. (Szent) István fokozatosan megteremtette az ország egységét, létrehozta a magyar feudális állam alapvető intézményeit, a korábban pogány hitet valló népét rákényszerítette a kereszténység felvételére, s ezzel együtt kiépítette az egyházi szervezetet. Halhatatlan művet alkotott, mert műve 1000 év múltán is él a Kárpát-medencében, Európa szívében.
Könyvem célja, hogy a keresztény magyar állam 1000 évéből 100 híres történelmi személyt (királyokat, hadvezéreket, politikusokat) bemutassak az életrajzuk és történelmi szerepük rövid, tömör leírásával.
A kötet 1000 év minden évszázadából - a XI. századtól a XX. századig - évszázadonként annak a 10 történelmi személynek a portréját villantja fel, akik (a szerző szubjektív véleménye szerint) a legnagyobb hatással voltak korukra, akik az adott évszázadot reprezentálják. A 10 évszázad 10-10 életrajza jelenti az „1000 év 100 híres történelmi személy"-ét.

William Dietrich: A dakotakód

A Napóleon piramisai és A rosette-i kő című regényekből megismert Ethan Gage sziporkázó humorával és botcsinálta varázslataival tovább szórakoztatja kalandjainak kedvelőit. A vérbő asszonykák bolondja tiltott területre téved, amikor Napóleon húgával kerül röpke, ám annál hevesebb kapcsolatba. Érthető tehát, hogy villámgyors távozásra ösztönzi őt a kegyes Bonaparte, megbízva az észak-amerikai Nagy-tavak vidékének földerítésével. Szerencse a szerencsétlenségben (vagy épp fordítva?), hogy a behemót svéd, Magnus Bloodhammer útitársul szegődik Ethan mellé. De nemcsak Magnus kíséri a kalandort, hanem rejtélyes alakok is, akik fáradhatatlanul életére törnek.
A tóvidék és a folyórendszert járva azután új barátokra, új fehérnépre és persze új ellenségekre tesz szert „Marengo hőse” és a félszemű svéd. Barátaiknál csak az ellenségeik kitartóbbak, és e két tábor nem is mindig különböztethető meg egymástól. Mintha egyre messzebb kerülnének az édenkert idilli világától. Vagy mégsem?

Philippa Gregory: A vörös királyné

A trónért két család verseng: a Yorkok és a Lancasterek, vagyis – jelképeik alapján – a fehér és a vörös rózsa. A két nemesi família rokonságban áll egymással, s mindkettő magát tartja a törvényes uralkodóháznak. Történetünk elején a Lancaster-házból való, szinte az együgyűségig jámbor VI. Henrik fején van a korona. Henrik azonban beteg: ideje nagy részét önkívületben tölti, csak bámul maga elé és mosolyog. A Yorkok készen állnak, hogy kihasználják a bizonytalan helyzetet, csakhogy az „alvó király” felesége, Anjou Margit keményen ellenáll… s ezzel megkezdődik a rózsák háborújának újabb fejezete, amelyben idővel Margaret Beaufort-nak is jelentős szerep jut.

Philippa Gregory: A fehér királyné

Philippa Gregory, a királyregények királynője bemutatja az Angliában dúló halálos viszálykodás, a Rózsák háborúja közepette játszódó új sorozat első darabját. A fehér királyné egy rendkívüli szépségű és becsvágyú nő történetét meséli el, aki magára vonja a frissen megkoronázott ifjú király figyelmét, majd titokban feleségül megy hozzá, és a királyi méltóságig emelkedik. Miközben Elizabeth felnő magas pozíciója követelményeihez, és családja sikeréért küzd, két fia olyan rejtély központi alakjává válik, amely évszázadok óta zavarba hozza a történészeket: ők a londoni Tower eltűnt hercegei, sorsuk a mai napig ismeretlen. Philippa Gregory kutatói szenvedéllyel és utánozhatatlan mesélőkészséggel vezeti tovább hűséges olvasóit az angol történelem évszázadaiban, egyúttal gyarapítva a legyőzhetetlen nők portréinak sorát.