Robert Graves: Jézus király

"A Jézus királyt Angliában írtam a második világháború két utolsó évében. Célom az volt, hogy irodalmi vetületben, a költészet eszközével rajzoljam meg Jézus történetét. Az első század utolsó éveinek nézőpontját tükrözi: egy vallásos keresztény mondja el, akit türelmetlenné tettek az őskeresztény egyház ellentmondásos, következésképp megbízhatatlan dokumentumai. Sok hívő előtt vált nyilvánvalóvá, hogy Jézus minden életszentsége ellenére is ember volt, nem pedig isten." Így ír Robert Graves,a római Claudius császár elképzelt önéletrajzának és a Vitéz Belizárnak hazánkban is jól ismert szerzője, magyarul most másodízben megjelenő kötetéről, a Jézus királyról. Kutató szenvedély, egy filozófiai történetértelmezés igénye és egy nagy írónak a valóságot mintegy újjáteremtő, új életre hívó, alkotó képzelete egyesül ebben a munkában; nem természetfölötti csodákat véghezvivő istenfiúként, hanem saját korának rendkívüli sorsú és rendkívüli egyéniségű gyermekeként, egy fantasztikus elhivatottság megszállottja s ugyanakkor mélyen etikus gondolatok hirdetőjeként mutatja be történelmi-költői látomásának hősét, Jézust.

Robert Graves: Az aranygyapjú

Az aranygyapjú a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, lolkosz uralkodóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Iászón az, Iolkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri az ifjút.
- Mit tennél, ha király volnál - kérdezi tőle - avval az emberrel, akiről jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged?
Iászón nem habozik. - Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. - Mindenki jól tudta, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót - az Argót -, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iolkoszi kikötőből...
Az aranygyapjú-ban a regényíró Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak - az olvasó, miközben kitűnően szórakozik, rengeteget tanul is.

Robert Graves: Homérosz leánya

Graves élén jár mindazoknak, akik a múlt s különösen a klasszikus múlt örökségének teljes birtokában fölényes tudással és művészettel alkotnak meg egy-egy ilyen - hol Claudius császárnak, hol a hadvezető Belizárnak, hol egy háromezer esztendős szicíliai hercegnőnek tulajdonított - történelmi önvallomást... Egy-egy ilyesfajta mű mérhetetlen számú olvasót és rokonszenvezőt nyer meg olyan szellemi területek számára, amelyek másként - a szakma ismerőit kivéve - örökre rejtve maradnának.

A tudós Graves izgalmas ötleteként, a görög mitológiából jól ismert Nauszikaá, a Phaiákok szigetének hercegnője lesz e regény főhőse.
A mesésen gazdag Hiéra szigetének békéjét a királyfi rejtélyes eltűnése dúlja fel. Az uralkodó, hogy fia nyomára bukkanjon, elhagyja trónját, és ezzel szinte végzetes hibát követ el. Távozása után ugyanis a paradicsomi állapotok helyét valóságos anarchia veszi át…

Robert Graves: Én, Claudius

A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazdag forrásanyagot mentettek át korunk számára. Graves. a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelességű művet. Az "Én, Claudius" önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiusszal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. Ez az ötven esztendő felöleli Augustus, Tiberius és Caligula, az első római császárok uralkodásának időszakát és egészen addig tart, amíg a Caligula megöletését követő zűrzavarban Claudiust váratlanul császárrá kiáltják ki. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar fülledt. intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét a római imperium leghíresebb időszakban.

Robert Graves: A vitéz Belizár

A világhírű Claudius-regények írója Belizár bizánci hadvezér élettörténetének keretében monumentális, élettől duzzadó, színpompás freskót festett az i. sz. VI. század görög-római és "barbár" társadalmainak eseményeiről. A könyv lapjain megelevenednek a kor kiemelkedő személyiségei, elénk tárul a bomladozó római birodalom külső és belső hanyatlásának arculata, melyet csak ideig-óráig kendőzhet el a győzelmes hadjáratok dicsősége, és a császári udvar ragyogása. Országok és egyének sorsa fonódik össze drámai módon, s az olvasó úgy érzi, mintha a történet valamennyi szereplője személyes ismerőse lenne. Graves könyve, nemcsak nemes szórakozást nyújt, hanem komoly történelmi ismeretekkel is gazdagít, s valóságos vezérfonalul szolgál e homályos, zűrzavaros, de igen érdekes korszak megértéséhez.

Robert Graves: Claudius, az isten

A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazdag anyagot mentettek át korunk számára. Graves, a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelességű művet. Az "Én, Claudius" önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiussal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. A "Claudius, az Isten" folytatása az említett műnek, és császári méltóságának éveiben ábrázolja hősét. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar  fülledt, intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét, a római imperium leghíresebb időszakában.