Moliere: Tartuffe

Orgon, a párizsi polgár családjába fogadja az álszent Tartuffe-t, aki teljesen feldúlja a család nyugalmát. Orgon közli lányával, hogy korábbi ígéretével ellentétben nem adja szerelmeséhez, Valérhez, Tartuffe-nek szánja. A harc Marianne boldogságának megmentéséért, és az álszent leleplezéséért folyik. Orgon egy idő múlva tisztán lát, s kiutasítja házából a képmutató álszentet. A cselekmény tetőpontja: a meggondolatlan Orgon nemcsak vagyonát adta Tartuffe-nek, hanem veszélyes titkokat is rábízott. Tartuffe visszaél ezzel, s feladja Orgont a királynál. A megoldást a király nagylelkűsége és bölcsessége hozza: régi szolgálataira emlékezve megbocsát Orgonnak, Tartuffe pedig - akiről kiderül, hogy régóta körözött gonosztevő - börtönbe kerül.

Tartuffe szimbólum lett, az álszent, kétszínu ember jelölésére.

Moliere: A fösvény

Moliere saját osztálya egyik torz jellemkinövését, a pénzimádást teszi nevetség tárgyává. A címszereplő, Harpagon cselekedeteinek egyetlen mozgató rugója a pénz. A szerelem, a család vagy az élet bármely más mozzanata csak abból a szempontból érdekli, hogy gyarapítja-e vagyonát. A riasztóan torz szenvedély őt magát boldogtalanná, a tőle függők életét pedig terhessé, elviselhetetlenné teszi. Pénze, gazdagsága nem a jólét, a gondtalanság forrása, hanem a rettegésé, a gyanakvásé. A tragikomikum akkor hág tetőfokára, amikor fösvénysége lelepleződik, és hitvány tervei összeomlanak. Végsosoron ez a színmű a pénzt legfőbb értékké tevő polgárság bírálata. Harpagon alakja nemcsak a fukarság koroktól független szimbóluma, hanem a pénzgyűjtő polgár, a tőkés felismerhető őse is, az arany által kormányzott világ tipikus alakja.

William Shakespeare: Hamlet

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legtöbbet játszott műve Shakespeare-nek. Középpontjában az élet kínálta, s mindenkiben fölmerülő kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végső határa a vélt vagy valós hiba, netán bűn helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létezőre? Vívódó, töprengő alkotás a dráma, miként a főszereplő maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas önmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék előzik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ő is belepusztul. Tűrni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája örökérvényű! Mert a cselekvés erkölcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ölni? Következmények nélkül semmi sem vállalható, különösen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felelősséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk előtt?

Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelmű feleletet. Nem is adhat. Remekművek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

Szophoklész: Antigoné

Az Antigoné cselekménye ott kezdődik, ahol Aiszkülosz Heten Théba ellen című darabja befejeződött. Eteoklész és Polüneikész eleste és az ostromlók elvonulása után az új király, Kreon halálbüntetés terhe mellett megtiltja Polüneikész eltemetését. Polüneikész testvére, Antigoné azonban az istenek örök, íratlan törvényeinek engedve inkább, mint a királyi parancsnak, mégis eltemeti. Kreon fiának, Haimónnak, Antigoné jegyesének kérése ellenére végrehajtja az ítéletet. Ezért Haimón is megöli magát, az ő halála miatt viszont anyja, a királyné lesz öngyilkos. Kreon, aki későn ismeri fel tévedését, teljesen összeomlik.

Homérosz: Odüsszeia

A két klasszikus eposz közül a szakemberek mindig az Iliászt, az olvasók mindig az Odüsszeiát tartották többre.

Kétségtelen, hogy az Odüsszeia közelebb áll a mai ízlésünkhöz: érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Az Iliásszal szemben - és ez is az Odüsszeia emberibb világára jellemző - ebben a műben nem emberek küzdenek egymással, Odüsszeusz a természet erőivel veszi fel a küzdelmet: nem kétséges, hogy kivel rokonszenvezzen az olvasó, kiért aggódjon feszült, veszélyes helyzetekben. Az egyetlen komoly emberi gonoszság, amely megjelenik az eposzban, a kérőké. A velük való leszámolás - minden kegyetlensége ellenére - jogosnak és természetesnek érezhető. Az Odüsszeia természetesen több és más is, mint amit a mitológiában, az ókori görög polisz világában járatlan olvasó kivehet belőle, de remekmű volta éppen abban (pontosabban abban is) megnyilvánul, hogy különböző síkokon fogadható be.

Homérosz: Íliász

A tíz esztendeig tartó Trójai háború utolsó előtti évének 52 napját fogja át a hexameterekbol álló 24 énekre tagolt Iliász. A Trójai mondakör egyetlen epizódját ragadja ki, Akhilleusz haragját, a görög sereg fővezérével, Agamemnón mükénéi királlyal való viszályát, amely a görögök és trójaiak támogatásában megoszló istenek viszályában is átmeneti fordulópontot jelent (Trója bukása már eldőlt), s késlelteti a görögök győzelmét, hiszen a félig isteni származású Akhilleusz visszavonul a harctól. A cselekmény további fő csomópontja Patroklosz, a legkedvesebb barát megölése; a fájdalom Akhilleuszt újra harcra tüzeli és csatasorba állva megöli Hektort, a trójai király fiát, az ellenség legnagyobb hősét, bár ismeri a jóslatot, hogy ezt követően nemsokára őt is eléri a végzet. Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz, aki képes a megtisztulásra, az ellenség iránti emberséges magatartásra, mégsincs több lehetősége, mint relatíve önállóan vállalni a hősi halált, pozitív tettig már nem juthat el. Viszonylag önállóan cselekszenek az eposz hősei, sorsukat alapvetően mégis az isteni hatalom akarata szabja meg.

Sötét kicsengésű az Iliász mondanivalója, s csak helyenként csillan fel egy teljesebb emberségű élet reménye. Homérosz formaművészetének rendkívüli újítása a hangulati ellenpontozás, ezt következetesen alkalmazza az egész eposzon keresztül.