-Tudom, egyikük sem gondolt arra, hogy valódi bevetésben veszünk majd részt, arra még kevésbé, számíthattak, hogy ez a Szovjetunió felett következik be. Még csak néhányszor repültünk együtt, s csak John és én vagyunk azok, akik már voltunk valódi háborúban. Ha mi, ennek a különlegesen felszerelt bombázónak a legénysége nem tudunk megegyezni egymással, leszállunk Scattle-ban, és kész, vége. De vegyék figyelembe a helyzetet. Az oroszok továbbra is használják a lézerfegyvert, hiába az elnök és a kormány minden diplomáciai erőfeszítése. A szó szoros értelmében megsemmisítették a Csendes-óceán és az Északi-sark feletti, a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták indítását jelző műholdjainkat. Ha most támadást indítanának, a rakéták észlelését követően már csak néhány perc maradna, s a robbanófejek máris az USA fölé érnének. Őszintén hiszem, csak ez a repülőgép és ez a legénység az egyetlen lehetséges megoldás. Véleményem szerint minden esélyünk megvan arra, hogy az atomháború kitörését még megelőzve odarepüljünk, közben az orosz radarok ne vegyenek észre bennünket, aztán kikerülve a légvédelmüket Kavaznya fölé szálljunk, ott megsemmisítsük a lézertelepet, és még épségben haza is juthatunk…”
