Carl Saganl: Korok és démonok

Lehetséges, hogy megint a babona és az irracionalitás sötét korának küszöbén állunk? A világhírű természettudós, Carl Sagan ebben a felkavaró könyvében meggyőző érvekkel bizonyítja, milyen nagy szükség van a természettudományos gondolkodásra ahhoz, hogy biztosíthassuk demokratikus intézményeink és a technikai civilizáció fennmaradását. A Korok és démonok személyesebb, emberi sorsok bemutatásában gazdagabb mű, mint Sagan bármelyik korábbi könyve. Gyermekkori emlékein és a nagy felfedezések példáján illusztrálja, hogyan képes a tudományos módszer az előítéletek és a tömeghisztéria gátját áttörve feltárni a legváratlanabb igazságokat is, egyebek között az idegenek által elkövetett "eltérítések", a szellemkapcsolat-tartók, a kuruzslók, a marsbeli "emberi arc" ügyében. Közben azt is megmagyarázza, menynyire alaptalan az a vád, hogy a természettudomány ellentétben áll a spiritualitással, és miért nem igaz, hogy csupán egyike a különféle lehetséges "hiteknek". Elgondolkozik rajta, miért tekintenek sokan gyanakvással a tudományra, megvizsgálja a tudományos tevékenységnek és a tudománnyal való visszaélésnek a veszélyeit, és olyan szellemi "rászedésgátló segélycsomaggal" szereli fel az olvasót, amely elősegíti a tisztánlátást a politikai, társadalmi, vallási kérdésekben is.

Carl Sagan: Az Éden sárkányai

Ennek a könyvnek az olvasásába az a humán beállítottságú olvasó is bátran belevághat, aki egyébként szent borzalommal vagy lemondó nosztalgiával és egyre halványuló középiskolai emlékekkel gondol századunk mind áttekinthetetlenebbül burjánzó tudományos fejlődésére. Carl Sagan ugyanis, a nemzetközi hírű amerikai csillagász és kozmoszkutató azok közé a ritka természettudósok közé tartozik, akik nemcsak messze túllátnak szaktudományuk keretein, hanem tudásukat élvezetes és érthető formában meg is tudják osztani a laikus érdeklődőkkel, mint a magyar televíziónézők is meggyőződhettek róla, ha látták A kozmosz című sorozatot.

Mikor és hogyan alakult ki, hogyan működik és mi is voltaképpen az emberi intelligencia? A szerző hatalmas anyagismeret birtokában tekinti át és gondolja végig a tárgy lehetséges összefüggéseit, korántsem laikusként ugyan, mégis távolabbról és ezért merészebben, mint azok a szaktudósok, akiknek kutatásait, kísérleti eredményeit menet közben ismerteti. Sagan mindig az emberi kultúra egészében gondolkodik, épp ezért vizsgálódásaiba belevonja az emberiség mítoszait is, és igen elmésen mutatja ki bennük - például Mózes V. könyvében - az intelligencia mai tudományos ismereteink szerinti evolúciójának metaforáit. A hüllők iránti ősi ellenszenvünk eredetétől kezdve az alvás és az álom funkcióján át a jobbkezesség előnyben részesítésének okáig számos kérdésre kapunk meghökkentően újszerű választ; és a legkalandosabbnak tetsző hipotéziseknek is súlyt és távlatot ad az a felelősségtudat, amely Sagan fejtegetéseinek kiindulópontja: hogy tudniillik az emberi intelligencia teremtett olyan új feltételeket az emberiség számára, amelyekkel még nem tanult meg együtt élni, és ezért az egész emberi nem fennmaradása múlhat rajta, hogy mennyire jövünk tisztába intelligenciánk természetével - amihez viszont ismernünk kell kialakulásának folyamatát is.