William Styron: Sophie választ

A déli fehér protestáns Styron személyes küzdelme azzal a háttérrel, hagyománynyal, amelyet neveltetése, emberré serdülésének színhelye rátestált, a háború utáni amerikai irodalom egyik legvonzóbb életművének forrása. Elsősorban azért, mert Styron számára a déli konzervatív hátország - akárcsak Faulkner esetében - személyiségmeghatározó evidencia, amelyet csak önmaga erkölcsi teherbírásának súlyos próbatételével lehet meghaladni. A Sophie választ-ban a második világháborús hadszintért sikeresen megúszó
déli amerikai írópalánta - maga Styron - egy olyan háromszög poklába keveredik bele, ahol a másik két „emberi tényező" ugyanezen háború traumájának a perverzitás fokáig sérült pólusa: a regény végén a kettős öngyilkosság a szeretet és gyűlölet, az irracionálissá fejlődő, szinte
állati ragaszkodás és kínzás, tapadás és taszítás logikus következménye, shakespeare-i konzekvencia.
Sophie, ez a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kell átesni. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás - még közvetlen átélés híján is - olyan személyes katasztrófát jelent, amely logikusan vezet el a világ teljes megtagadását jelentő őrületig. E két ember egymáskínzásában, eszelős szeretkezéseiben, harcában azért nem lehetséges békében
feloldódó megnyugvás, mert a fasizmus patológiája sejtjeikig megfertőzte őket. Hiába akarják a megváltást, már képtelenek rá.
William Styron nagyszabású regényét izzó morális szenvedély, a témához méltó, már-már önkínzásnak ható emberi felelősségtudat fűti. A Sophie választ az újabb amerikai irodalom egyik kimagasló alkotása, amelyből Alan J. Pakula rendezésében, Sophie szerepében Meryl Streeppel világsikerű film is készült.