Kim Thúy: ru
A ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni.
A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a „forradalmárokkal" való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát. Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit.
„A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében."
Kim Thúy Saigonban született 1968-ban. Családjával tízéves korában menekültek el a kommunista uralom elől. Egy malajziai táborban megszenvedett több hónapos várakozás után francia Kanadában találtak otthonra. Fordító- és tolmácsdiplomát szerzett, majd jogot végzett; a 90-es évek második felében ügyvédként dolgozott, három évig Saigonban. 2002-től 2007-ig saját vendéglőjét üzemeltette Montrealban. Negyvenéves volt, amikor a férjétől egy hónap szabadságot kapott ajándékba. Ekkor kezdte el írni az élettörténetét, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak és tucatnyi díjat kapott. Azóta több sikeres műve jelent meg, köztük társszerzőként egy könyv az autizmusról.
Alex Michaelides: A tanítványok
Edward Fosca gyilkos. Mariana teljesen biztos ebben. De Fosca elérhetetlen. A jóképű és karizmatikus férfi görög irodalmat tanít a Cambridge-i Egyetemen, és egyaránt imádják a kollégái és a tanítványai is. De leginkább a női hallgatók Leánykórusnak nevezett titkos szövetsége van odáig érte.
Mariana Andros egy zseniális, de zavart csoportterapeuta, aki a Leánykórus megszállottja lesz, miután az egyik tagot, Mariana unokahúgának, Zoénak a barátnőjét, holtan találják Cambridge-ben.
Mariana egyszer maga is cambridge-i diák volt, és hamar gyanakodni kezd, hogy az egyetem tornyainak és boltíveinek idillikus szépsége mögött, a tradíciók alatt valami baljós lappang. Biztos benne, hogy az alibije ellenére Edward Fosca felelős a lány haláláért. De mi oka lenne egy megbecsült tanárnak bántani az egyik tanítványát? És miért tér mindig vissza Perszephoné, a szűz istennő rituáléjához és az alvilágba vezető útjához?
Amikor újabb holttestre bukkannak, Mariana rögeszméje Fosca bűnösségével kapcsolatban elszabadul, és veszélybe sodorja a hitelességét és legfontosabb kapcsolatait is. De Mariana mindenképpen meg akarja állítani a gyilkost, és ezért bármit hajlandó feláldozni – akár a saját életét is.
Farkas Anett: Diótörő
A bosszú elborítja az agyat, őrületet okoz. 1993 Három kislány holtteste teljesen felkavarja egy kisváros életét. Mindhárom áldozatot megfojtották, testüket bekenték vérrel, bokájukat kitörték. A helyi rendőrfőnök a kezdő nyomozónak, Pintér Dávidnak adja az ügyet abban a reményben, hogy ő végre pontot tesz a sorozat végére. Feladata, hogy elmerüljön a gyilkos lelkében, és kibogozza, mi lehet a bizarr fantáziája mögött. Egy kisfiú, Zalán lesz a segítségére, aki látta, miként végez a nővérével a kegyetlen Diótörős gyilkos. Zalánnal csupán egyetlen probléma van: nem beszél.
Nem lehetsz tökéletes balerina anélkül, hogy ne akard néha megölni a társad. 2019 Egy hidegvérű gyilkos táncoslányokra vadászik, pontosan úgy, ahogyan az 1993-ban történt. Az ügyet Kelemen Bálint, a kiváló nyomozó kapja, akinek életét munkája mellett a testvére tölti ki, hiszen Emma egy szörnyű baleset után tolószékbe kényszerült. Bálint társa egy fiatal, kezdő rendőrlány, aki mindenáron meg akarja állítani a szörnyeteget. Megtévesztésben mindenki profi. De kinek hihetünk? Erre akar rájönni Kelemen Bálint társa is, aki nem más, mint Pintér Dávid lánya, Fanna. A balerinák A tolószékbe kényszerült lány A tánctanár A kislány a múltból A Diótörős gyilkos
David Farland: A legfőbb
Bizonyos fantasy regényekről azonnal tudni lehet, hogy kimagaslanak majd a többi közül. Ilyenkor sokaknak azonnal J. R. R. Tolkien, Robert Jordan, Terry Goodkind és David Gemmell neve ugrik be, akik mind a műfaj jeles képviselői. Joggal írhatjuk fel erre a listára David Farlandot is, aki egy igazán nagyszabású történetbe vágott bele A rúnaurak című könyvével.
Az író egy olyan világba repíti el az olvasót, ahol a rúnaurakként ismert kiváltságosok különféle adományaik – ész, életerő, anyagcsere, báj – révén emelkednek ki embertársaik közül, és a testálók, átvivők és közvetítők ezen bonyolult, mágikus rendszere központi eleme a regény cselekményének.
Történetünk kezdetén hősünk, az ifjú Gaborn Val Orden herceg – aki szintén rúnaúr – álruhában utazik harcos testőre, Borenson társaságában Sylvarresta király uradalmába, hogy megkérje a gyönyörű Iome hercegnő kezét. Ám amikor megállnak egy kereskedővárosban, találkoznak a szépséges Myrrimával, aki azonnal meghódítja Borenson szívét. A herceg rendkívüli előérzeteinek köszönhetően gyakorta olvas az emberekben, és bátorítja testőrét, hogy udvaroljon a becsületes és hűséges lánynak.
Miközben épp egy fogadóban ül, Gaborn észrevesz két idegen asszaszint, akik szintén Sylvarresta királyságába tartanak, ám egészen más okból, mint ő maga. Attól a pillanattól fogva pedig az örömteli kaland kockázatos versennyé válik a herceg számára, mivel mindenáron figyelmeztetni akarja a királyt a halálos veszedelemre, ami az ádáz farkasúr, Raj Ahten személyében testesül meg. Habár úgy tűnik, a fenyegetés csupán Gaborn atyjának régi barátját érinti, az gyorsan világméretű szintet ölt, amelyben minden emberi élet veszélybe kerül, ahogy a gonosz elszabadul a világban.
Colum Mccann: Hadd forogjon a nagyvilág
Egy késő nyári hajnalon, 1974 augusztusában Alsó-Manhattan népe hitetlenkedve bámul a magasba, a nemrég felépült Ikertornyokra. Egy furcsa alak szökell a két torony között kifeszített drótkötélen, 400 méterrel a föld fölött. Eközben Bronxban, ahol mindennapos a zavargás, az erőszak és a gyújtogatás, Corrigan, a radikális ír szerzetes igyekszik segíteni a helyi prostituáltakon, ám saját démonaival is meg kell küzdenie. Egy Park Avenue-i lakásban anyák gyűlnek össze, hogy Vietnámban meghalt fiaikat gyászolják, de még fájdalmukban is ellentétek feszülnek köztük. Lara, a fiatal festő országúti baleset helyszínén találja magát, s ettől saját élete is felborul. Tillie, a harmincnyolc éves nagymama tinédzser lánya mellett strichel, és nem csupán a családjáról akar gondoskodni, de bizonyítani szeretné, hogy ő is ér valamit. „Minél többet dolgoztam rajta, annál jobban kezdett érdekelni az utca embere – azok, akik a föld fölött egy centivel járják kötéltáncukat. Sokat kutattam, milyen volt New York 1974-ben. A katonák hazatértek Vietnámból. A város a csőd szélére jutott. A művészek kételkedtek önmagukban. Az igazságszolgáltatás omladozott. És ahogy egyre jobban felfedeztem a város múltját, úgy tárult fel a jelene is" – írja a szerző 2009-es regényéről, amellyel ugyanabban az évben elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.
A ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni.
A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a „forradalmárokkal" való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát. Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit.
„A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében."
Kim Thúy Saigonban született 1968-ban. Családjával tízéves korában menekültek el a kommunista uralom elől. Egy malajziai táborban megszenvedett több hónapos várakozás után francia Kanadában találtak otthonra. Fordító- és tolmácsdiplomát szerzett, majd jogot végzett; a 90-es évek második felében ügyvédként dolgozott, három évig Saigonban. 2002-től 2007-ig saját vendéglőjét üzemeltette Montrealban. Negyvenéves volt, amikor a férjétől egy hónap szabadságot kapott ajándékba. Ekkor kezdte el írni az élettörténetét, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak és tucatnyi díjat kapott. Azóta több sikeres műve jelent meg, köztük társszerzőként egy könyv az autizmusról.
Alex Michaelides: A tanítványok
Edward Fosca gyilkos. Mariana teljesen biztos ebben. De Fosca elérhetetlen. A jóképű és karizmatikus férfi görög irodalmat tanít a Cambridge-i Egyetemen, és egyaránt imádják a kollégái és a tanítványai is. De leginkább a női hallgatók Leánykórusnak nevezett titkos szövetsége van odáig érte.
Mariana Andros egy zseniális, de zavart csoportterapeuta, aki a Leánykórus megszállottja lesz, miután az egyik tagot, Mariana unokahúgának, Zoénak a barátnőjét, holtan találják Cambridge-ben.
Mariana egyszer maga is cambridge-i diák volt, és hamar gyanakodni kezd, hogy az egyetem tornyainak és boltíveinek idillikus szépsége mögött, a tradíciók alatt valami baljós lappang. Biztos benne, hogy az alibije ellenére Edward Fosca felelős a lány haláláért. De mi oka lenne egy megbecsült tanárnak bántani az egyik tanítványát? És miért tér mindig vissza Perszephoné, a szűz istennő rituáléjához és az alvilágba vezető útjához?
Amikor újabb holttestre bukkannak, Mariana rögeszméje Fosca bűnösségével kapcsolatban elszabadul, és veszélybe sodorja a hitelességét és legfontosabb kapcsolatait is. De Mariana mindenképpen meg akarja állítani a gyilkost, és ezért bármit hajlandó feláldozni – akár a saját életét is.
Farkas Anett: Diótörő
A bosszú elborítja az agyat, őrületet okoz. 1993 Három kislány holtteste teljesen felkavarja egy kisváros életét. Mindhárom áldozatot megfojtották, testüket bekenték vérrel, bokájukat kitörték. A helyi rendőrfőnök a kezdő nyomozónak, Pintér Dávidnak adja az ügyet abban a reményben, hogy ő végre pontot tesz a sorozat végére. Feladata, hogy elmerüljön a gyilkos lelkében, és kibogozza, mi lehet a bizarr fantáziája mögött. Egy kisfiú, Zalán lesz a segítségére, aki látta, miként végez a nővérével a kegyetlen Diótörős gyilkos. Zalánnal csupán egyetlen probléma van: nem beszél.
Nem lehetsz tökéletes balerina anélkül, hogy ne akard néha megölni a társad. 2019 Egy hidegvérű gyilkos táncoslányokra vadászik, pontosan úgy, ahogyan az 1993-ban történt. Az ügyet Kelemen Bálint, a kiváló nyomozó kapja, akinek életét munkája mellett a testvére tölti ki, hiszen Emma egy szörnyű baleset után tolószékbe kényszerült. Bálint társa egy fiatal, kezdő rendőrlány, aki mindenáron meg akarja állítani a szörnyeteget. Megtévesztésben mindenki profi. De kinek hihetünk? Erre akar rájönni Kelemen Bálint társa is, aki nem más, mint Pintér Dávid lánya, Fanna. A balerinák A tolószékbe kényszerült lány A tánctanár A kislány a múltból A Diótörős gyilkos
David Farland: A legfőbb
Bizonyos fantasy regényekről azonnal tudni lehet, hogy kimagaslanak majd a többi közül. Ilyenkor sokaknak azonnal J. R. R. Tolkien, Robert Jordan, Terry Goodkind és David Gemmell neve ugrik be, akik mind a műfaj jeles képviselői. Joggal írhatjuk fel erre a listára David Farlandot is, aki egy igazán nagyszabású történetbe vágott bele A rúnaurak című könyvével.
Az író egy olyan világba repíti el az olvasót, ahol a rúnaurakként ismert kiváltságosok különféle adományaik – ész, életerő, anyagcsere, báj – révén emelkednek ki embertársaik közül, és a testálók, átvivők és közvetítők ezen bonyolult, mágikus rendszere központi eleme a regény cselekményének.
Történetünk kezdetén hősünk, az ifjú Gaborn Val Orden herceg – aki szintén rúnaúr – álruhában utazik harcos testőre, Borenson társaságában Sylvarresta király uradalmába, hogy megkérje a gyönyörű Iome hercegnő kezét. Ám amikor megállnak egy kereskedővárosban, találkoznak a szépséges Myrrimával, aki azonnal meghódítja Borenson szívét. A herceg rendkívüli előérzeteinek köszönhetően gyakorta olvas az emberekben, és bátorítja testőrét, hogy udvaroljon a becsületes és hűséges lánynak.
Miközben épp egy fogadóban ül, Gaborn észrevesz két idegen asszaszint, akik szintén Sylvarresta királyságába tartanak, ám egészen más okból, mint ő maga. Attól a pillanattól fogva pedig az örömteli kaland kockázatos versennyé válik a herceg számára, mivel mindenáron figyelmeztetni akarja a királyt a halálos veszedelemre, ami az ádáz farkasúr, Raj Ahten személyében testesül meg. Habár úgy tűnik, a fenyegetés csupán Gaborn atyjának régi barátját érinti, az gyorsan világméretű szintet ölt, amelyben minden emberi élet veszélybe kerül, ahogy a gonosz elszabadul a világban.
Colum Mccann: Hadd forogjon a nagyvilág
Egy késő nyári hajnalon, 1974 augusztusában Alsó-Manhattan népe hitetlenkedve bámul a magasba, a nemrég felépült Ikertornyokra. Egy furcsa alak szökell a két torony között kifeszített drótkötélen, 400 méterrel a föld fölött. Eközben Bronxban, ahol mindennapos a zavargás, az erőszak és a gyújtogatás, Corrigan, a radikális ír szerzetes igyekszik segíteni a helyi prostituáltakon, ám saját démonaival is meg kell küzdenie. Egy Park Avenue-i lakásban anyák gyűlnek össze, hogy Vietnámban meghalt fiaikat gyászolják, de még fájdalmukban is ellentétek feszülnek köztük. Lara, a fiatal festő országúti baleset helyszínén találja magát, s ettől saját élete is felborul. Tillie, a harmincnyolc éves nagymama tinédzser lánya mellett strichel, és nem csupán a családjáról akar gondoskodni, de bizonyítani szeretné, hogy ő is ér valamit. „Minél többet dolgoztam rajta, annál jobban kezdett érdekelni az utca embere – azok, akik a föld fölött egy centivel járják kötéltáncukat. Sokat kutattam, milyen volt New York 1974-ben. A katonák hazatértek Vietnámból. A város a csőd szélére jutott. A művészek kételkedtek önmagukban. Az igazságszolgáltatás omladozott. És ahogy egyre jobban felfedeztem a város múltját, úgy tárult fel a jelene is" – írja a szerző 2009-es regényéről, amellyel ugyanabban az évben elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.
