Charles Darwin: A fajok eredete

Az evolúcióelmélet klasszikus műve.
Az evolúciós gondolat iránt a társadalomtudományok különböző területein mind nagyobb az érdeklődés. Darwin kritikus olvasása számos, ma újnak tűnő gondolat helyenként meglepően árnyalt bemutatását fedi fel magában az eredeti forrásban.

George Meredith: Az önző

...a tökéletes társadalmi regény - írta Az önzőről Babits -, csupa finom pszichológia, s a cselekmény tisztán a személyek társadalmi viszonyainak története. A művelt, előkelő angol társaság ez; a legszellemesebb és legfrissebb csevegések folynak le előttünk, s a szavak finom célzásait, a hanglejtések jelentős árnyalatait mintha színpadról hallanók... Civilizált férfiakkal és nőkkel játszik a szalonban s nem szorul külső küzdelmekre, erőszakos rázkódtatásokra, hogy meggyőzzön. S minden epikai szélesség és árnyalatos részletezés mellett Meredith művén a Komikai Múzsa lebeg.

Alphonse Daudet: Apró királyok

"Annyi geniális képességet, annyi tehetséget, annyi szenvedélyt áldozott önzetlenül, egy czél érdekében, melylyel haszon, dicsőség nem járt. És az eredménye mindennek, az igazi kis király, a kire olyan büszke, a ki illyriának egykori uralkodója... Erre a gondolatra ellenállhatatlan gyöngédség, hálaérzés fogta el..."

Szalai Vivien: Drága kéj

Igaz történet alapján - Egy magyar luxusprostituált és egy budai milliárdos története

A nő a legkeresettebb magyar luxusprostituált. A férfi budai milliárdos, a leggazdagabb üzletemberek egyike. Túlfűtött, durva szenvedélyen alapuló viszonyuk során elmerülnek a legmélyebb perverzióban, s közben a nő megjárja a poklok poklát... A Hamis gyönyörben megismert Szofi igaz története révén bepillantást nyerünk a hazai felső tízezer és a politikai elit eltitkolt, mocskos világába, Tel-Aviv luxusszállodáiba vagy éppen a Párizsban magyar szexrabszolgákat tartó szaúdi herceg hálószobájába. Az utazás végén ugyanúgy levonhatjuk a tanulságot, mint Szofi: az életben mindennek ára van, s mindenért meg kell fizetnünk... Szalai Vivien újságíró első könyvében, a Hamis gyönyörben megismerhették a legkeresettebb hazai luxusprostituáltat, Szofit. Igaz történetének folytatása, a Drága kéj élete későbbi szakaszát dolgozza fel: mindennapjait egy nős milliárdos oldalán. "A téma nem hagyott nyugodni, számos modellel, fodrásszal, ruhatervezővel, ötcsillagos szálloda londinerével és elit ügyfelek számára lányokat biztosító futtatóval készítettem interjút: ezekből a beszélgetésekből megismert tények is belekerültek a második részbe" - ígéri a szerző új regényében. Szofi sorsa szorosan összefonódik más prostituáltakéval és szexrabszolgákéval, és egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel. "Sokan azt hiszik, a prostituáltak egy életre meggyűlölik a férfiakat azért, ahogyan velük bánnak. Pedig én nem gyűlölöm, inkább csak jobban ismerem őket, mint a többi nő. Az elmúlt években arra jöttem rá, hogy minden egyes férfi-nő kapcsolat az alapvető igények kielégítésére épül: a nők erőforrásokat, a férfiak pedig szolgáltatásokat várnak el a másik nemtől. Nem más ez is, mint színtiszta üzlet." - Szofi vallomását ajánljuk minden egyes nőnek és férfinak, aki kapcsolatok hálójában él. És mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a hazai felső tízezer titkolt világáról.

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

A Buffalo Bill becenevű sorozatgyilkos utáni hajsza során Clarice Starling FBI-gyakornok is fontos feladatot kap. Meg kell látogatnia és ki kell faggatnia valakit, aki talán még a keresett személynél is veszedelmesebb; épp ezért szigorú biztonsági őrizetre szorul.
Ez az ember dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter, akinek különös szokásai vannak, és élénken érdeklődik az emberi agy legsötétebb zugai iránt. Lecter, ha teheti, emberhúst eszik, mindemellett behatóan ismeri a sorozatgyilkolás pszichológiáját.
Hamar átlát az érzékeny Clarice nyomozótanoncon is, aki lelkében egyre csak gyermekkora bárányainak sikolyával küzd. Lebilincselő cselekménye mellett a kannibál doktor érzékletes lélek- és helyzetelemzései avatják ezt a regényt a krimiirodalom felejthetetlen klasszikusává.

J. R. Dos Santos: Isten haragja

Ha az Al-Kaida megszerzi az atomfegyvert... José Rodriguez Santos negyedik regénye jelenik meg magyarul. Az Isteni formula, A hetedik pecsét és a 638-as kódex nagyszerű szerzőjének új sikerkönyve az iszlám világának és a Korán szövegeinek világába kalauzolja az olvasót. Egy teherautó gördül be késő éjszaka egy oroszországi nukleáris létesítmény területére. Az őröket meggyilkolják, egy kis csecsen csapat behatol a komplexumba. A betörők két doboz erősen dúsított uránnal távoznak. Megkezdődik az emberiség legújabb rémálma. A világhírű kriptoanalitikust, Tomás Noronhát keresi meg a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatóságának vezetője, hogy fejtse meg azt a kódolt üzenetet, amelyet a CIA az interneten fogott el nemrég. Az üzenetet az al-Kaida küldte e-mailben. Az Isten haragja mai világunkról szól. A benne közölt információk a nukleáris bombákkal, illetve az iszlám fundamentalizmussal kapcsolatban egytől egyig hitelesek. A Korán-idézetek radikális olvasata segít megértenünk az iszlám fundamentalisták gondolkodását és motivációit. Megtudjuk, kik ők, mit akarnak és milyen komoly veszélyt jelentenek. A regény hitelességét még inkább alátámasztja, hogy egy volt al-Kaida-tag lektorálta.

A link szerzői jogi okból eltávolítva.

Steward Ferris: Hogyan csípjünk fel csajokat?

A történet akkor kezdődött, amikor még a kardfogú tigrisek sem fluorisztátos fogpasztával sikálták agyaraikat, és az ősasszonyok sem használtak intimbetétet. Stewart Ferris mérnöki precizitással írja le a sikeres nővadászat szinte teljes fegyvertárát – művéért valószínűleg jelölik fizikai Nobel-díjra. A könyv átütő erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világ számos országában az urak kizárólag házasságtalansági kivonat bemutatása ellenében vásárolhatják meg.

Robert Merle: A sziget

Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó történet, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is fűszerező humora. A könyv mégsem pusztán színes, izgalmas kalandregény: megrázza, felkavarja az olvasót. A sziget nagyigényű alkotás; rávilágít a faji előítéletek veszedelmes következményeire, s felveti a háború és béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit.

Robert Merle: Mesterségem a halál

Merle 1953-ban írt regénye egy koncentrációs tábor SS-parancsnokának fiktív önéletrajza. Az író az életút rajzával arra keres feleletet, hogy a lelki torzulások és a fanatizmus, a parancsok tökéletes, hivatalnok szorgalmú teljesítése hogyan teszik Rudolf Langot a nagyüzemi emberirtás "mesterévé".
Rudolfot papnak szánja fanatikus apja. A kamaszkori lázadás azonban már gyerekfővel megismerteti a gyilkossággal: az első világháború önkéntese, a balti területeken szervezett prefasiszta kommandók kitűnősége, és már a húszas évek folyamán náci párttag. A weimari köztársaság idején börtönbe kerül, de 1929-től az SA, majd az SS tagjaként Himmler egyre fontosabb feladatokat oszt ki rá. Házassága is pártparancs eredménye: kötelessége a fajt szaporítani. 1934-ben bízzák meg az auschwitzi haláltábor megszervezésével, majd a zsidó transzportok megsemmisítésének feladatával. A parancs tartalma körül erkölcsi kétely fel sem merül benne, tapasztalatcsere-utakat tesz más táborokban, létrehozza a gázkamrákat és a krematóriumokat. Napi munkája végeztével a példás családapa életét éli felesége és gyermekei körében. "Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!" - vallja. A végső számonkérés idején is csupán az zavarja, hogy Himmler, akinek utasításait jó hivatalnokként teljesítette, gyáván az öngyilkosságba menekült. Merle regényét az önéletrajzi forma objektivitása, a beszámoló szenvtelen módszeressége teszi feszültté, hatásossá. - A háború morális kérdéseire fogékony olvasóknak különösen izgalmas olvasmány.

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli.
Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”, s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet.
„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita."

Rajiv Chandrasekaran: Zöld zóna

Zöld Zóna, Bagdad, 2003: Egy fallal körülkerített, úszómedencékkel és egyéb luxuscikkekkel felszerelt zónában élve Paul Bremer és az irányítása alá tartozó Koalíciós Átmeneti Hatóság megpróbál egy új, demokratikus Irakot felépíteni. A Hatóság, amelynek tagjai olyan idealisták, akiket az abortuszról vagy a halálbüntetésről alkotott véleményük alapján választottak ki a munkára, a háború utáni döntő első évben olyan célokat próbálnak megvalósítani, amelyeknek a háború sújtotta ország valódi szükségleteihez nem sok köze van. Rajiv Chandrasekaran, aki korábban a Washington Post bagdadi irodájának vezetője volt, betekintést ad számunkra, milyen volt az élet ebben az Óz-féle, világtól elzárt zónában. Széles körű elismerést aratott amerikai bestseller, amely a Zöld Zóna című film készítőjét is megihlette.

Robert Merle: Állati elmék

Valahol Florida napsütötte kék ege alatt, az Atlanti-óceán partvidékén Sevilla professzor vezetésével izgalmas delfinkísérletek folynak. A delfinológia amerikai tudósai már eddig is sok mindent megtudtak a delfinek magasrendű értelmi képességeiről, de Sevilla a régen dédelgetett álmot akarja megvalósítani: az emberi beszédre akarja megtanítani két barátságos, okos delfinjét. Sokrétű és kitartó kutatásait egy katonai szerv finanszírozza, mely a delfinek iránt elsősorban harcászati szempontból érdeklődik. Miközben az izgalmas kísérleteket lassan siker koronázza, Sevilla rádöbben hogy két hírszerző szervezet figyeli munkáját, magánéletét, beosztottjainak minden lépését. A feszültség egyre fokozódik, a kis kutatócsoporton belül is: szerelmi párbajok, titokzatos letartóztatások követik egymást, és végül egy szép napon eltűnnek a beszélő delfinek. Elszöktek? Vagy elrabolták őket? Kik a tettesek? Milyen titkos célból hajtották végre az akciót? A rejtélyes és megdöbbentő eseményekre csak a beszélő delfinek tudnának fényt deríteni. Vajon sikerül-e megtalálni őket?

Robert Merle: Majomábécé

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik mint saját gyermeküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a "szüleit", megtanul asztalnál enni, beilleszkedni a családba, úgy viselkedik mint egy csintalan gyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal. Ám egy nap Chloé a tükör előtt állva rádöbben hogy "csúnya", más mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kísérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható...

Robert Merle: Malevil

Malevil egy dél-franciaországi várkastély neve, melyet még a XII-XIII. században építettek az angolok egy sziklafal védelmében. E kastély borospincéjében hét ember tartózkodik, amikor atombombát dobnak le a földre, s bolygónkon jóformán minden szénné ég. Az életben maradók megpróbálják megszervezni a maguk új világát, hamarosan kialakul egy kedélyes, emberséges, demokratikus közösség. Már-már túlságosan is meséssé és idillikussá válna minden, ha nem derülne ki, hogy a malevilieken kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak, és a különböző gondolkodású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban, kalandokban bővelkedő utópisztikus történetet.

Földes András: Erőss Zsolt – a Himalájánál Magasabbra

Erőss Zsolt beállt a Mount Everest csúcsa felé kanyargó sorba. Mi volt az a parancs, ami az éjszaka közepén kilökte az embereket a hálózsák melegéből, hogy sipító tüdővel feltuszkolja őket a fagyott, sötét és kemény világvégére? A lassú mozdulatokból, a kétségbeesetten rángó szívből nem lehetett kiolvasni a választ. Az élet alapvető kérdéseire ugyanis nincs felelet. Miért ébred fel az ember, ha tudja, hogy majd elalszik, miért szeret, ha elmúlik a hevület, és miért él, ha a végén biztosan meghal? Ahogy Erőss Zsolt élete, úgy életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait Erdélytől a Himalájáig, az első sziklamászástól a legutolsó expedícióig. Az alpinizmus mellett feltárul előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egzotikus világa, amelyek évtizedek alatt a hegymászó második otthonává váltak. A könyv azonban akkor is lenyűgöző lenne, ha főszereplője ki sem lépne a kertjéből. Erőss Zsolt nem csak azt meséli el, hogyan hódította meg első magyarként a világ legmagasabb csúcsát, hanem azt is, hogy miért nem esett kétségbe egyik lábának elvesztése után, és miért volt egyértelmű, hogy folytatnia kell a hegymászást. A neves alpinista kalandjait, életét olyan bölcs eltökéltség hajtja, amely ötleteket adhat számunkra is, hogyan váltsuk valóra vágyainkat a Föld egy távoli pontján, vagy akár egészen közel. "Nem zaklat fel, hogy elveszítettem a lábam. Amikor pörögtem, zuhantam a sziklák közt, meg is halhattam volna. A baleset után annyit mondtam a feleségemnek, örülök, hogy élek. Bárhogyan is, de élek, és ez a lényeg." A regényes életrajz írója, Földes András amellett, hogy Erőss Zsolt barátja, hegymászó is. Elkísérte őt néhány expedíciójára, hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot.

Stolcz Albán: Árpádházi Szent Erzsébet élete

Gyakran időztem már régi várak romjai közt; és ha kifárada szemem a messze terjedő táj, a hegyek, völgyek, mező, patak s ama helységek szemléletében, hol ég s föld együvé olvadnak: tekintetem és méla gondolatim a távolból a mohlepte falakra tértek vissza. És ekkor lelkem előtt egy másik távolság nyílt fel, az elmúlt századok messze távola. Hol vannak a büszke lovagok és nemes hölgyek, kik hajdan itt laktanak? Tudják-e, látják-e, hogy pompás váruk csonkán mered ég felé, hogy kőtörmelék lett, mit folyondár vesz körül s gyík futamlik alája!? A bástya tornyán pázsit nő, s belőle tölgyág terjeng, pótolva a zászlót, mely hajdan lengett az ormon. A sáncz omladvánnyal van tele, s a súlyos négyszegkövek mellől, melyek a magasból hullottak alá, eperbokrok tolakodnak fel; erre talán a várkert feküdt, virágok, karcsú fák között járkáltak szép öltönyű lánykák, s játsztak tünde vidámsággal a várúr gyermekei. Oh! s most minden oly csendes, oly néma. Enyhe fuvalom leng a félig bedőlt kapun, a töredezett ablakokon, s a korhadt fenyvesen át, mintha ezek a rég elhunyt várurak fohászai lennének, mintha sóhajtanának, hogy az idő vihara ennyi dicsőséget bírt elsöpörni, vagy talán azért, hogy nem üdvözültek még lelkeik.

Csaknem minden vár romjai indítanak méla gondolatokra, ha egyedül járunk köztük; a nap oly bőven önti le sugarát a vidám kék égről, de lelkünk szemébe azért vakítólag nyomul a homokszitázó falak felirata: "Így múlik el a világi dicsőség"... Hanem ösmerek én Thüringiában egy várat, mely egészen más gondolatokat támaszt a szemlélődőben: ott nem eszmélünk a múltra, az idő ragadmányaira, hanem fölkeressük a halhatatlan lelket, mely most az örökkévalóságban kipihen a munka és fáradalomtól, mellyel rövid élete szertelenül elhalmoztatott. Ama falak közt szívünk áhítatra gerjed, mint valami búcsújáró templomban; szép, nemes öröm fogja el a lelkönket, s azon óhaj forrásoz belőle, hogy: bárha veled lehetnék!

Értem Wartburg várát, hol hajdan sz. Erzsébet lakott.

Épp most 12 éve, hogy a szentek életét kezdettem írni, azon szándékkal, hogy minden évben egy hónapot végzek el. Adott Isten életet és kegyelmet, nem rég elkészítettem mind. De nem akarom a szentekkel való társalkodást elhagyni, tehát azt határoztam, hogy egyet a sok szent közül kiválasztok, s ennek életét körülményesen fogom leírni. De vajjon kit szemeljek ki?... A Szentírásban az ég csillagaihoz hasonlítatnak a szentek: úgy nekem is legszebbnek, legkedvesebbnek szent Erzsébet tűnt fel.

Rajta, s élete minden tettében legfeltűnőbben tündöklik a láthatatlan Isten viszfénye; a hajnali csillagnak szép ragyogása is onnét van, mert a nap rája veti sugarát, aztán a csillagból, mint valami tükörből sötét földünkre ömlik le fénye. Én tehát Erzsébet napján elkezdettem írni életét; czélom az Istent dicsőíteni, a szent nő tiszteletét előmozdítani, az olvasót keresztény érzületre és jámbor életre indítani, a könyörületesség cselekedeteire buzdítani, a keresztek békességes tűrésére bátorítani.

"Elmúlik gyönyöreivel a világ; de ki az Isten akaratját cselekszi, az örökké él. " Szent János 1. lev. 117
 

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Les Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza
Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.
A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek.
Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise
Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki....
A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, Mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát és vállalni a múltat.
Csokoládé és a Szederbor szerzője, Joanne Harris e kötetében is bámulatos drámai erővel juttatja el a történetét szálát a csúcsponthoz. Ételek, italok, az érzékekre ható világ költői leírásában itt sincs hiány, de a hangsúly ebben a regényben nem a csodán van, hanem a szenvedélyen, a szenvedéssel teli út végén váró megbékélésen.

Joanne Harris: Szederbor

Jay Mackintosh ifjú korában írt egy rendkívül sikeres könyvet, ám azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat, és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az Isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre-valahára belekezd régen várt új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe-ban és annak "hétköznapi mágiájában". De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is. Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé é... Joanne Harris ebben a könyvben is csak szépet és jót tartogat az olvasók számára.

Yann Martel: Pi élete

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: ?=3,14.

Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel - valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris!

Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is, majd pedig kiadója nemzetközi pályázatot hirdetett az illusztrálására. A Pi életé-t most mi is e pályázat győztesének, a horvát Tomislav Torjanacnak a regény izgalmát és szellemiségét egyaránt ragyogóan kifejező festményeivel adjuk közre.

Bernard Cornwell: Az erőd

1779 nyarán járunk a függetlenségét éppen csak kiharcolt Egyesült Államokban, ahol lángoló hazafiság és hideg, önző számítás furcsa elegyéből születik egy új nemzet. Ám ennek a nemzetnek még számos próbát kell kiállnia, míg valóban független és önálló lehet. A Brit Királyi Haditengerészet három kis hajója és hétszázötven brit katonája azt a parancsot kapja, hogy építsenek erődöt New England partvidékének ellenőrzésére és az angolok becsületén ejtett csorba kiköszörülésére. A másik oldalon viszont negyvenegy amerikai hajó és kilencszáznál is több katona kapja ezt az egyértelmű parancsot: "Elfogni, megölni és elpusztítani az ellenség teljes haderejét, és kiűzni a briteket." Az ezután kibontakozó csata története jól példázza, hogyan hozza ki a háború az emberekből a legjobbat és a legrosszabbat, és hogyan húzzák át az egyéni érdekek és a politika a leggondosabb számításokat is. Hősiesség és gyávaság, hiúság és hazafiság, önzés és önfeláldozás teljes és tökéletes példatára - egy újabb időtlen mese a hadviselés művészetéről korunk egyik legnagyobb mesemondójának tolmácsolásában.

Sylvia Day: Hozzád kötve

Gideon Cross olyan erővel lépett be az életembe, mint a sötétségbe hasító villám…

Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon…

Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat…

Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…

Jacques-Yves Cousteau & Frederic Dumas: A csend világa

Egy gyönyörű júniusi reggelen történt, 1943-ban. Felindulásomat nagy nehezen legyűrve érkeztem a bandoli állomásra, ahol egy Párizsból érkezett expresszküldemény várt rám. A láda hosszú évek erőfeszítéseinek eredményét és álmainak megvalósulását tartalmazta: egy vezeték nélküli búvárkészülék első példányát, amelyet Emile Gagnannal együtt terveztünk. A csomagot felraktam a jó öreg tragacsra, amelyet Roger Gary alaposan megtöltött üzemanyaggal, és máris robogtam a Villa Barry felé. Ott izgultak munkatársaim, Philippe Tailliez és Frédéric Dumas. Soha még gyermek nem bontotta fel türelmetlenebbül a karácsonyi ajándékot tartalmazó csomagot, mint amilyen türelmetlenül mi nyitottuk fel a ládát: ha ez az ördöngös készülék működni fog, búvárútjaink forradalmasodnak!

Moliere: Tartuffe

Orgon, a párizsi polgár családjába fogadja az álszent Tartuffe-t, aki teljesen feldúlja a család nyugalmát. Orgon közli lányával, hogy korábbi ígéretével ellentétben nem adja szerelmeséhez, Valérhez, Tartuffe-nek szánja. A harc Marianne boldogságának megmentéséért, és az álszent leleplezéséért folyik. Orgon egy idő múlva tisztán lát, s kiutasítja házából a képmutató álszentet. A cselekmény tetőpontja: a meggondolatlan Orgon nemcsak vagyonát adta Tartuffe-nek, hanem veszélyes titkokat is rábízott. Tartuffe visszaél ezzel, s feladja Orgont a királynál. A megoldást a király nagylelkűsége és bölcsessége hozza: régi szolgálataira emlékezve megbocsát Orgonnak, Tartuffe pedig - akiről kiderül, hogy régóta körözött gonosztevő - börtönbe kerül.

Tartuffe szimbólum lett, az álszent, kétszínu ember jelölésére.

Moliere: A fösvény

Moliere saját osztálya egyik torz jellemkinövését, a pénzimádást teszi nevetség tárgyává. A címszereplő, Harpagon cselekedeteinek egyetlen mozgató rugója a pénz. A szerelem, a család vagy az élet bármely más mozzanata csak abból a szempontból érdekli, hogy gyarapítja-e vagyonát. A riasztóan torz szenvedély őt magát boldogtalanná, a tőle függők életét pedig terhessé, elviselhetetlenné teszi. Pénze, gazdagsága nem a jólét, a gondtalanság forrása, hanem a rettegésé, a gyanakvásé. A tragikomikum akkor hág tetőfokára, amikor fösvénysége lelepleződik, és hitvány tervei összeomlanak. Végsosoron ez a színmű a pénzt legfőbb értékké tevő polgárság bírálata. Harpagon alakja nemcsak a fukarság koroktól független szimbóluma, hanem a pénzgyűjtő polgár, a tőkés felismerhető őse is, az arany által kormányzott világ tipikus alakja.

William Shakespeare: Hamlet

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legtöbbet játszott műve Shakespeare-nek. Középpontjában az élet kínálta, s mindenkiben fölmerülő kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végső határa a vélt vagy valós hiba, netán bűn helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létezőre? Vívódó, töprengő alkotás a dráma, miként a főszereplő maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas önmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék előzik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ő is belepusztul. Tűrni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája örökérvényű! Mert a cselekvés erkölcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ölni? Következmények nélkül semmi sem vállalható, különösen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felelősséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk előtt?

Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelmű feleletet. Nem is adhat. Remekművek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

David Gemmell: Trója - Második kötet

Helikáónt, Dardánia ifjú fejedelmét – akit drámai és csúf gyermekkora kísért –, Andromakhét, a papnőt – akinek zabolátlan lelke és megtörhetetlen függetlensége királyok hatalmát veszélyezteti –, és Argurioszt, a magányosság köpenyébe burkolózó legendás harcost – akit kizárólag a bosszú gondolata vezérel – közös sorsa Trójába veti, az arany és a hősök városába. Az istenek által kedvelt Trójába, ahol a vagyon, a kiváltság és a féktelen kapzsiság kéz a kézben jár, s ahol minden idők legnagyobb tragédiája készül – mert Priamosz király fiainak pusztító rivalizálása darabokra szaggatja a forrongó várost, és falai közt a féltékenység, a megtévesztés, az árulás gyilkos örvénye kavarog.A mesés falakon túl pedig vérre és kincsekre szomjazó ellenség lesi irigyen Trója gazdagságát, és tör bukására – rettenetes háború közeleg. Elérkezik hát a bátorság és a hűtlenség, a vérontás és a félelem kora.A hősök kora.David Gemmell feszes prózája, lendületes cselekményszövése és hús-vér karakterei új életre keltik a trójai háború epikus történéseit, a bátor tettek és ádáz csaták, a becsület és az árulás, az elnyert és az elvesztett szerelmek kortalan drámáját.

David Gemmell: Trója - Első kötet

Aranyemberként, de az Ezüst Íj Uraként is ismerik. A dardánok Aineiásznak hívják – a barátainak azonban csak Helikáón. Erős, gyors, bátor, vág az esze; ellenségei gyűlölik, de még trójai szövetségesei is félnek tőle. Mert a lelke mélyén lapuló ádáz szomjúság csak vérrel csillapítható.A hagyományokra fittyet hányó, a háború művészetében jártas és szen­­vedélyes Andromakhé, Théra papnője, fogadalmat tesz: bár akarata ellenére jegyezték el Hektórral, Trója örökösével, csak azt fogja szeretni, akit a szíve választ, és úgy él, ahogy azt vágyai diktálják.A mükénéi Arguriosz sziklaszilárd eltökéltségű, páratlan harcos, de mint minden mükénéi, ő is a hódításnak és a gyilkolásnak él. Királya, Aga­memnón őt, Helikáón esküdt ellenségét küldi az arany Trója védel­mének kikémlelésére.Hármuk egymásba fonódó sorsából, a szenvedélyes szerelem és gyűlölet szikráiból hamarosan világot elnyelő tűz lobban fel.Három élet, amely népek sorsát változtatja meg.Epikus trójai könyvciklusa sodró lendületű, letehetetlen első kötetében David Gemmell az életteli jellemábrázolást vegyíti a történelmi részletek gazdagságával. Szerelem és gyűlölet, becsvágy és rivalizálás, háború és béke kavarognak e nagyszerű könyv lapjain.

Bolesław Prus: A bábu

A XIX. századi lengyel próza mesterének, Boleslaw Prusnak legkiemelkedőbb műve A bábu. Hőse, a nemesi származású Wokulski, először kereskedősegédként próbál szerencsét, s volt főnöke özvegyével kötött házassága hamarosan vagyonhoz juttatja. Lelke mélyén azonban mégsem tipikus polgár, képzelete, álmai messze ragadják. Felesége halála után megismerkedik egy elszegényedett gőgös arisztokrata család leányával, Izabellával, és halálosan beleszeret. Jól tudja, hogy egyszerű kereskedőként sohasem közeledhet szerelméhez. Hihetetlen lendülettel veti magát az üzleti életbe, nagyszabású vállalkozásokba fog: semmitől sem retten vissza, csak hogy elnyerhesse Izabella kezét.
Ez a nagy realista regény a múlt század második felében hirtelen nagyvárossá fejlődő Varsóban játszódik, a nemesi-polgári átalakulásnak bravúros lélektani elemzéssel alátámasztott pompás társadalmi rajza.

David Irving: Felkelés! - Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956

A szerző korunk legolvasottabb és legtöbb vitát keltő újraértékelő történésze. A több mint harminc, a valódi történelmet kutató, a tabu témákat is bátran tárgyaló művével világszerte kiérdemelte az olvasók tiszteletét. A magyar forradalomról irt korszakalkotó kötetét sem jellemzi egyéb. Az első kiadás hatalmas sikere után ezrek véleményét összegezve, a legjobb könyv '56-ról.

Candace Bushnell: Carrie naplója

A Szex és New York előtt Carrie Bradshaw kisvárosi lány volt, aki pontosan tudta, hogy nagyra vágyik, de előbb valahogy túl kellett élnie a gimnázium utolsó évét, sikeresen lavírozva a buktatók közt.
Carrie és középiskolai barátai egy bizonyos pontig elválaszthatatlanok voltak. A bizonyos pont Sebastian Kydd megjelenése volt, melynek folyományaként egy barátnő árulása felnyitotta Carrie szemét, aki így kénytelen volt egész addigi életét átértékelni.
A Carrie naplója felejthetetlen karaktereket vonultat fel, miközben bepillantást enged egy kamaszlány magáról és a világról való gondolataiba. Megismerjük Carrie családi hátterét, azt, hogy miként találta meg írói hangját, és igen szemléletes képet kapunk arról, milyen benyomást tettek rá korai kapcsolatai és barátságai. Merész és maró humorral megélt kalandokból tudjuk meg, hogyan jutott el Carrie szeretett városába, New Yorkba, ahol végre elkezdődött igazi élete.

A linket a kiadó kérésére töröltük.

E. M. Corder: A szarvasvadász

Az „orosz rulett”-et foglyok játsszák. Vietkong őreik parancsára megpörgetett dobú forgópisztolyt szorítanak halántékukhoz, meghúzzák a ravaszt és várják a végzetté előlépett szerencse ítéletét. A játék szenvedő hősei amerikai katonák – a történelem pikantériájának jóvoltából éppen orosz emigránsok gyermekei –, akik új hazájuk iránti hűségüket demonstrálni mentek hátsó-indiai dzsungelek poklába. Sorsuk a mindenkori háborúk jóvátehetetlen borzalmait példázza, melyekre igen változatos kollekcióval szolgálhat a világ filmművészete. „A Szarvasvadász” azonban egyedi, sőt botrányos alkotás. Vetítéskor a Varsói Szerződés országainak képviselői rendszerint elhagyták a vetítőtermeket, sőt filmfesztiválokat is készek voltak bojkottálni miatta. „A Szarvasvadász” ugyanis megcáfolja az egysíkú agresszor-áldozat szereposztást, és a háború minden irányában romboló morális veszélyeinek mélységeit tárja fel. „A Szarvasvadász”, Michael Cimino filmje biztos világsiker. Az 1978-as bemutató óta most, először kerül bemutatásra egy szocialista országban. A film regényváltozata pedig a könyvespolcokra szánt mementó. Figyelmeztet bennünket a világ bajainak, betegségeinek teljesebb megértésére. A háború – még a legigazságosabb is – önmaga ellentétévé torzul, mert az embert torzítja lélektelen szerencsejátékossá, aki a megpörgetett pisztoly dobjától várja, nemesebb célok híján, sorsának ítéletét.

Jodi Picoult: Házirend

Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.
Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással…
Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?

Szophoklész: Antigoné

Az Antigoné cselekménye ott kezdődik, ahol Aiszkülosz Heten Théba ellen című darabja befejeződött. Eteoklész és Polüneikész eleste és az ostromlók elvonulása után az új király, Kreon halálbüntetés terhe mellett megtiltja Polüneikész eltemetését. Polüneikész testvére, Antigoné azonban az istenek örök, íratlan törvényeinek engedve inkább, mint a királyi parancsnak, mégis eltemeti. Kreon fiának, Haimónnak, Antigoné jegyesének kérése ellenére végrehajtja az ítéletet. Ezért Haimón is megöli magát, az ő halála miatt viszont anyja, a királyné lesz öngyilkos. Kreon, aki későn ismeri fel tévedését, teljesen összeomlik.

Homérosz: Odüsszeia

A két klasszikus eposz közül a szakemberek mindig az Iliászt, az olvasók mindig az Odüsszeiát tartották többre.

Kétségtelen, hogy az Odüsszeia közelebb áll a mai ízlésünkhöz: érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Az Iliásszal szemben - és ez is az Odüsszeia emberibb világára jellemző - ebben a műben nem emberek küzdenek egymással, Odüsszeusz a természet erőivel veszi fel a küzdelmet: nem kétséges, hogy kivel rokonszenvezzen az olvasó, kiért aggódjon feszült, veszélyes helyzetekben. Az egyetlen komoly emberi gonoszság, amely megjelenik az eposzban, a kérőké. A velük való leszámolás - minden kegyetlensége ellenére - jogosnak és természetesnek érezhető. Az Odüsszeia természetesen több és más is, mint amit a mitológiában, az ókori görög polisz világában járatlan olvasó kivehet belőle, de remekmű volta éppen abban (pontosabban abban is) megnyilvánul, hogy különböző síkokon fogadható be.

Homérosz: Íliász

A tíz esztendeig tartó Trójai háború utolsó előtti évének 52 napját fogja át a hexameterekbol álló 24 énekre tagolt Iliász. A Trójai mondakör egyetlen epizódját ragadja ki, Akhilleusz haragját, a görög sereg fővezérével, Agamemnón mükénéi királlyal való viszályát, amely a görögök és trójaiak támogatásában megoszló istenek viszályában is átmeneti fordulópontot jelent (Trója bukása már eldőlt), s késlelteti a görögök győzelmét, hiszen a félig isteni származású Akhilleusz visszavonul a harctól. A cselekmény további fő csomópontja Patroklosz, a legkedvesebb barát megölése; a fájdalom Akhilleuszt újra harcra tüzeli és csatasorba állva megöli Hektort, a trójai király fiát, az ellenség legnagyobb hősét, bár ismeri a jóslatot, hogy ezt követően nemsokára őt is eléri a végzet. Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz, aki képes a megtisztulásra, az ellenség iránti emberséges magatartásra, mégsincs több lehetősége, mint relatíve önállóan vállalni a hősi halált, pozitív tettig már nem juthat el. Viszonylag önállóan cselekszenek az eposz hősei, sorsukat alapvetően mégis az isteni hatalom akarata szabja meg.

Sötét kicsengésű az Iliász mondanivalója, s csak helyenként csillan fel egy teljesebb emberségű élet reménye. Homérosz formaművészetének rendkívüli újítása a hangulati ellenpontozás, ezt következetesen alkalmazza az egész eposzon keresztül.

Charles Portis: A félszemű

A tizennégy esztendős Mattie Ross apjával aljas gyilkos végez az arkansasi Fort Smithben: megfosztja életétől, lovától és 150 dollárjától. Mattie felkerekedik, hogy megbosszulja apja halálát. Felfogadja a környék legkomiszabb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt, és együtt indulnak az Indiánvidéken garázdálkodó gyilkos üldözésére.

Nick Hornby: Egy fiúról

Will Freeman a világ leggondtalanabb embere: se felesége, se gyereke, de még állása sincsen – vígan éldegél minden idők legnépszerűbb karácsonyi dalának jogdíjaiból, melyet az apja írt valaha. Egyetlen bánata, hogy a nők azt szeretik, ha egy férfinak céljai vannak az életben, ki kell hát találnia valamit, ami a szemükben izgalmassá teszi. Egy egyedülálló apa igazán különleges, sőt hősies színben tűnhet fel előttük, így aztán úgy dönt, gyereke lesz. Persze nem igazából (még csak az kéne!); elvégre egy fiktív gyerek is elég ahhoz, hogy a nőknek imponáljon. Az egyedülálló szülők klubjában azonban – balszerencséjére – nemcsak egy frenetikus szőke nővel ismerkedik meg, hanem egy furcsa, tizenkét éves fiúval is. Ettől kezdve Will, a „szabad ember” már nem is annyira szabad – a különc Marcusnak ugyanis, akit az iskolában módszeresen kínoznak a többiek, az élete függ tőle, hogy valaki végre megtanítsa rá, hogyan kell gyereknek lenni. S ki más lenne erre alkalmasabb, mint Will Freeman, aki igazából sohasem nőtt fel, s ugyanaz tölti ki életét ma is, mint ami egy kamasz fiúét: a rockzene, a foci, a csajok? Akárcsak a Pop, csajok, satöbbi…-ben, Hornby ezúttal is szellemesen, okosan, élvezetesen ír egyszerű és mégis különös emberek mindannyiunk számára ismerős érzelmeiről és élethelyzeteiről: barátságról, szerelemről, szenvedélyről, magányról, depresszióról. És azért a rockzene témája ebből a regényből sem hiányzik: az események azon a napon vesznek különös fordulatot, amikor öngyilkosságot követ el Kurt Cobain, a Nirvana legendás énekese…